?

7th International Symposium (Beijing) - McDonnell International Scholars Academy, Peking, 2018.10.08-15

2018.10.08 kedd Reggel a családot leszállítottam a szokásos helyekre és Intézményekbe hétköznapról lévén szó, majd haza HÉV-eztem pakolni.

Pakolás közben -melyhez szükséges volt a neten nézni az időjárást- megérkezett 2 cikkünk elfogadásának levele is :-)

A "Cserebogarat" 13:15--re hívtam és a genfi menethez hasonlóan jutányosan és gorsan kivitt Erdogan látogatása ellenére is a reptérre. Bár online

becsekkoltam, a poggyászomat fel kellett adni, de annyian voltak, nem fértek a terminálba. Kiderült, ők nem a becsekkoláshoz, hanem az azt követő

biztonsági vizsgálathoz állnak sorba. Nekem szerencsére az utasfelvételes kisasszony azt mondta, h. gyalogoljak vissza a 2A terminálra, mert úgyis

egyhelyre kerülünk, csak az üres. Így is lett, majd a problémamentes vizsgálatok után a Tranzitban elkaptak az Erste-sek, hogy hiva megyek/mit

csinálok, legyen hitelkártyám, én meg fölényesen vigyorogva mondtam, hogy már van. Mondták, ja akkor menjek fel a VIP váróba, és fogyasszak ingyen.

Nem hagytam ki :-) Mondjuk voltak olyan furcsaságok, hogy karfiol lelves meg caciki jó hagymásan (5h-ás út előtt nem kockáztattam a gázokat és a

karfiolt), de azért pl sütiztem. A gépen sajnos folyósoi helyet foglaltak nekem az amerikaiak, de legalább mellettem nem ült senki, az ablaknál

pedig egy kedves idős hölgy, aki '68-ban hagyta itt az országot, és azóta Sydney-ben él, oda is repül most (de csak angolul beszélt).

A gép 15 perccel előbb(!) gurult el a csáptól, s a néni kérdésére a stewi annyit felelt, hogy még kb 10p míg kapunk engedélyt, szóval pontosan

szállunk fel.(Valójában 5 perccel előbb voltunk.) Jól telt az út bőséges koszttal és nyugodt szép repüléssel. Dubaiban 32°C fogadott és sötét este,

így a reptér igen kihalt volt. Átvizsgálás után buszoztam a reptér másik felére, ahol volt még kb 2 órám a csatlakozásig. A kapunál azonban a ki-

halt reptér ellenére telt ház volt, mert 3 kapura egyadag szék jutott. Mentem pár kört(tesztelve a pénz váltókat Yüan-ra), mire lett helyem, aztán

elaludtam. Szerencsére a beszzállás közeledtével nőtt az alapzaj, s így felébredtem ültömben. Őrült tömeg akart beszállni, sejtettem, hogy megint

az óriás gép fog vinni, így is lett (800személyes. Megint folyosói volt a helyem de most még 2 debella fekete nő is ült mellettem, így vagy kuporog-

tam, vagy a stweik nekem jöttek. Először szendvicset adtak, aztán a napfelkeltét utolérve (keltre repültünk) reggeliztünk, majd kb átrepültünk egy

napot, mert a fél4 körüli érezés a 6órai sötétedéshez igen közel volt már. Amúgy rendesek voltak (és jól beszéltek angolul indiai útlevelű) üléstár-

saim, mert nem másztak át rajtam amíg "aludtam". Úgy tűnik ilyen hosszú úton senkinek semmi sem jó: aki az ablaknál ül, az azon problémázik, hogy hogy

fog felállni,aki a folyosónál az meg azon, hogy nincs hova dőlni aludni. Azért különböző filmekkel készültem az angolozásra rááadásul feliratok nél-

kül. Érkezés után ki kellett tölteni egy belépési papírt, majd ujjlenyomatot adni, végül a rendőrnél belpéni az országba. Majd 5 perc vonatozás, és

mehettünk a csomagokért, végül vám ellenőrzés, aztán szabadság,és árgus szemekkel a szervezők keresése, névtáblák figyelése. Az utolsó pillanatban

meg is lett a nevem. A kínai lány betessékelt egy kávézóba, h. itt várjak, mert neki még valakit össze kell szednie, de annak félórát késik a gépe.

Kiderült, hogy az amerikai egyetem adminisztratív (nemzetközi ügyekért felelős) munkatársa (bulgár származású), akinek a férje rendszer biológus St.

Louisban. Kényelmes fekete taxihoz vezettek minknet, és kb 1,5h volt az út a szállóig, mert förtelmes dugó volt (de legalább enyhe szél miatt nem

volt szmog. A szállodában a hölgyet a keleti engem a nyugati szárnyba helyezték el, s mint rektori reprezentaatív egy kisebb lakosztály várt odafönt,

ahová csak szobakulccsal vitt fel a lift. Sajnos lent azt mondták, ebéd/vacsora nincs, de gondoltam elhelyezkedek, mielött boltba rohannék. Lett

internetem, és google+facebook+youtube+instaagram+twitter nélkül működik is. Próbáltam a programomat szervezni, és közben a szervezőket udvariasan

meg-interview-oltam, hogy valóban semmi kaja sincs amíg nincs konferencia (így aztán megírták, hogy reggeli van), és hogy valóban átlagos-e, hogy

elkérték és meg is terhelték a hitelkártyámat röpke 1000$-ral csak depozitként? (Nekem rögtön jött SMS vásárlásról...) Azt mondták, a depozit

az normális (ezt tudtam, reméljük vmi "ferdítési hiba" lehetett, majd a végén eldől).Sűrűn és hosszan tanulmányoztam a lehetetltent: hogy juthatok el

a Nagy falhoz? Lehet csodás utakat foglalni olcsón (ha min 10 embernek foglalok), de csak 2nap múlvára. Lehet menni közjárművel, csak mindenhol

másik járatot írnak, viszont busz térkép nincs, menetrend nincs, jegyet csak Yüan-ért lehet venni a metróállomáson stb. Végül mikor már eléggé kiké-

peztem magam 22:00 után lementem a recepcióhoz, rákérdezni a reggelire és hogy tud-e segíteni a Nagy fal kérdésében. Azt mondta,6:30-tól van reggeli,

választhatok a 2. és a 17. emelett között, és 7:00kor itt lent a sarkon lesz utazás szervező, nemcsak előre lehet jelentkezni, ATM meg van a szembe

épületben, vagy készpénzt ő is tud váltani. Szobába visszafelé megnéztem a helyszíneket, a többit holnap meglátjuk.






















Kihalt Dubaj reptér








































A sivatag felett






















Az óriásgép már Pekingben


2018.10.10 szerda Megint kevés (4h) alvás után keltem, mivel az éjszakai kutakodás után kb 2kor mentem aludni, és a 6:30-as reggelihez 6-kor keltem.

A reggeli pazar volt, ahogy a szálloda nevéhez illik, ettem fűszeres bajor virsliket, szalonnát, sós perecet, zsömlét, narancs lekváros kenyeret, péksütit,

meg ittam 2 banános shake-et meg egy teát, szóval igyekeztem egész napra feltöltődni. Közben megjelent a bulgár hölgy is, aki korai szervezői megbeszélésre

igyekezett, és akivel tapasztalatokat cseréltünk (mit érdemes megnézni, hogy kell netezni stb). 7:10 körül értem le a recepció mögötti pulthoz, és érdeklődtem

a kirándulásról. Én éjjel a Mu Tian Yu-nál lévő Falat néztem ki, mert alig van messzebb, de nincs tömeg állítólag. A pultos úr viszont csak egyféle

ám komplex, ugyanakkor a Badaling Nagy Falat tudta "csak" felmutatni, amiről úgy hírlik, h. direkt a túristáknak van, ezért nagy a tömeg. Viszont

kiderült, hogy amennyiért a netes utak voltak csak oda/vissza úttal angol idegenvezetővel és 1x belépéssel, annyiért ez a komplett kiránduás őrült

sok mindent tartalmazott: ékszermanufaktúra,Szent út, Ming-ek sírjai, tardicionális kínai ebéd(!), Nagy Fal túra, és Teaházi bemutató. Hát ezt nem

hagyhattam ki, "hozzáírták a szobámhoz ~30USD", remélem a többit a depozitból visszakapom majd :-). 8kor volt indulás a pulttól. Addig összepakoltam

(értsd kitömtem a farmerkabátom zsebeit a "jól jöhet" cuccokkal) és melegen öltözve a 6°C-hoz mentem a találkozóra. Ott hamar megszólított egy rövid-

gatyás kínai fiú, hogy én mi a szobaszámom? Egyeztettük, és kiderült, ő az idegenvezetőm, és kint vár egy kisbusz, de még valakit várunk. Hamarosan ő

is megérkezett, egy nálam idősebb brazil hölgy. A buszban egy mási kszálloda 3 spanyol vendége már ült, így a ca 20fős buszon 5-en voltunk :-)

Vezetőnk elmondta, nagy mázlisták vagyunk, mert hétvégén ért véget a nemzeti ünnepük őrült tömegel, most még mindenki azt piheni, így nem kell tömegre

számítani, és a közlekedés is egész jól alakult. Útközben mutogatta a város részeit, mint Drum and Bell Towers, Pipe street, Hutong negyed (csak

közösvizes blokk van). Peking gyorsan nő: épül a 6. körút, ami 200km lesz(!), pár évtizede itt még farmerek voltak, de az embereknek ki kell költözniük,

mert a belváros drága (5-6M USD egy lakás). Kezdtünk bedugulni, de aztán a Tibeti autópályára tértünk ami drága (250Yüan >2000km), de legalább haladós.

A városban amúgy a (köz)biciklizést ajánlja vezetőnk (1Yüan=40HUF/2h).Először az ékszer manufaktúránál álltunk meg, ahol ige rövid bemutató után vásár-

olni lehetett/kellett, de ezt a brazil hölgy elintézte (elég hosszan), így én kihagytam. A készítés persze látványos volt, meg a hamis/igazi megkülönböz-

tetés. Ezután jött a Szent út, ami a 13 Ming uralkodó sírjai felé 500 éves gránit szobrokkal és fasorral meg parkkal jó bemelegítés volt. A sírok és ez

az út Tiltott hely volt, kerítéssel vették körbe a 40km2 helyet, hogy a pór nép ne zavarja az uralkodók nyugalmát.

A legnagyobb uralkodó (kínai törzsek 7 királyságának egyesítője) sírját néztük meg. Ehhez egy kapun kell bejutni, majd az Emlék helye végül a sírdombja

jött egy torony lábánál. A legjobb az emlékház, amelyet rengeteg különleges (cédrus?) faoszlop tart, de csak 2 ember éri körbe őket, és sehol egy repedés,

vagy szú nyom nincs, pedig több mint 600 éves faoszlopok(!), amelyek ráadásul iszonyatos súlyú kerámia tetőt tartanak.

Az ebéd nagyon jó volt, ami tőlem nagyszó, mert 1x ettem kínait, azt se nagy kedvvel. Volt paradicsom leves, zöldségek, rizs, édes szószos csirke, ez volt

a legjobb. Vezetőnk előtte megnyugtatott, hogy kígyót meg rovarokat nem fogunk kapni, így bátran ettem a körforgós tálcáról.

Vicces az amerikai ellenesség mellett Coca-cola és Algida (jégkérm) azért van, nem beszélve az "American standard" márkájú WCről.Meg Ruby-étkező is van:-)

A Nagy Falnál a völgy közepén fut az autópálya és van Nyugati és Keleti hegyen lévő szakasz, előbbi a magasabb, ezt ajánlották. Ez tényleg jó meredek,

helyenként 40cm-nél is magasabb kő lépcsővel, mert ez itt egy meredek hegyi szakasz. Én felmentem a tetejéig (12-es torony), de sajnos a toronyba nem le-

heett se bemenni, se rá felmenni, így nem volt 360°-os panoráma az egyébként szép hegyekre és környékre. Időből kitelt (3.kor kellett találkozni), hogy

lemenetel után a keleti oldalra is kicsit felmásszak (5-ös torony) ,aztán még a pénzügyminiszteri lakrészt is megnéztem és pont visszaértem. A többiek

nem értek el egyik végéhez sem. Mérésem szerint kb 400m szintkülönbség van ca 1km-en(!)

Innen mindneki aludt a buszban visszafelé, és kb csak a teaháznál ébredtünk föl. Itt egy igen jó bemutatót kaptunk 5 féle

tea kóstolásával,és a helyes tea kóstolás módjával, eszközeivel, amit persze utána vásárlás is követhetett. Ezt most nem hagytam ki, mert (szakmai árta-

lom) volt olyan tea, ami magától olyan édes volt (és olyan utóízű) mint a Stevia, és lehetett hitelkártyával fizetni, plusz majdnem 50% kedvezményt meg

egy kis bóónusz ajándékot kaptam. A spanyolokank volt némi gondja, gondoltam túl vásárolták magukat, mert rengeteg cuccot összeszedtek. Kiderült azonban,

hogy nem fogadták el az egyikőjük pénzét, mert az hamis volt(!) Ő szegény a reptéren váltotta, és 1000Yüan hamis pénze lett. Később az is kiderült a

vezetőnktől, hogy a taxisok szoktak így trükközni (és a spanyolok taxiztak), hogy az átvett pénzt egy villanásnyi csere után visszaadják, hogy nem jó, de

igazából ők cserélik ki! Ez gyakran előfordul az idegenvezető szerint, érdemes jelenteni, de veszett fejsze... Mégiscsak jó az a hitelkártya, és eddig

általában elfogadták. Hazafelé nem látnivalókon, hanem külvárosokon jöttünk át, drót gubancok tömkellege van az oszlopokon, őrült nagy lakótelepek 20

emeletes panelekkel, meg csodás/tükkös felhőkarcolók szép naplementében. 18:00 körül értem vissza a szobámba, aloghogy leültem, csöngött a szobai telefo-

nom, hát Kovács professzor hívott, hogy menjünk le megbeszélni a BME ügyeket. Egy levelet tolbamondott nekem (angolul, volt benne kihívás:-), kicsit

beszélgettünk, aztán nyugovóra tértünk.






















Emlék csarnok








































Stele pavilon






















Nagy Fal 1.































Nagy Fal 2.


































Kilátás az egyik Őrtoronyból































2018.10.11 csütörtök 8-tól lehetett a Hyattban lakóknak regisztrálni, de ezt átreggeliztem, így 8:30-ra pont odaértem a szálloda mögötti buszokhoz,

amelyekkel a Kultúrális túránk indult a Tienamen tére és a Tiltott városhoz (magyarul a csaászári palotanegyedhez, ahová egyszerű ember nem mehetett be.

Én a 2-es busz 27-es számú utasa voltam, s így valahányszor a tömegben ellenőrizték nem vezsett-e el valaki, be kellett mondanunk a számunkat szépen sor-

jában. A buszon mellettem ülő ugyan St Louis-i volt, de ha jól értettem Political Sciences volt a területe, amivel én nem tudok mit kezdeni. A busz a

szokásos dugóban fél óra alatt tette meg a 15perces gyalogutat, majd kiszálltunk kis fülhallgatókkal felszerelkezve. Ismét elmondták, hogy mekkora mázlink

van hogy most nincs tömeg a nemzeti ünnep után, és hogy az idő is ideális (kb 15°C napsütés), se túl meleg se túl hideg. A tömeget persze itteni fogalmak

szerint kell érteni, mert a kínaiak legalább annyian voltak, mint az oroszok :-) Minden tele, zsúfolva, folyamatos dudáálás, tolakodás. Persze, mert az

idegenvezetők nem laca-facáztak, hanem haladtak apró termetükkel, és bár hallottuk mit mond a fülönkre, meg láttuk a zászlóját, igyekezni kellett, ha nem

akartunk elveszni. A Tienamen tér sarkén szálltunk ki, ahol a Pekingi egykori pályaudvar szép épülete van benne vasúti múzeummal(!). Vele szemben két nagy

piros tradícionális kínai épület, amelyek a régi városkapuk voltak, jobban megnézve az őrült nagy épületet alul középen tényleg "lyukas". Vele szemben egy

modern épület, ami körül körbe kígyózik egy lassan haladó tömeg: a vidékiek jönnek megnézni a Vezért (Mao Ce Tung)...Mikre érnek rá egyesek...Tömegbe

órkat csak ezért...Hogy vidékiek, az abból is látszik, hogy míg mi a látnivalókat fotózzuk, ők meg minket, mert soem láttak még fehér/fekete/indiai embert.

A tér nagy, de pont olyan mint a mi Hősök terénk, csak a miénk szebb, mivel klasszicista: a tér egyik felén a kongresszus, vele szembe a nemzeti múzeum.

Középen a hősök oszlopa. a Tér vége lenne izgalmas, de kaptunk 10 (fölösleges) percet a téren fotózkodni. Ezután végre mentünk a Tiltott városba, aminek

kapujátt a Vezér Tribünnek használta a dísszemléken, illetve innen kiáltotta ki a Népköztársaságot. A Kapun átmenve mégcsak egy udvarba jutottunk ami

min. 100m, végén egy nagy piros fal, alján kis "lyuk": újabb kapu. Ide már jegy is kellett, amit a vezetőnk intézett, majd biztonsági beléptetés szigorúan

öngyújtó nélkül. Belül megint egy udvar kis folyócskával és hídakkal, no meg 3000 emberrel. Közönséges ceremónik helyszíne volt ez. Amúgy a kapukon mindig

3 "lyuk" van, mert a középső legnagyobbat csak a császár használta és az esköüvőn (életében 1x) a felesége, mindneki rangja szerint a jobb vagy bal mellék

kaput használta. Az udvar túlsó felén magas kapu (2 oldalán 1-1 mítikus oroszlánszerű vadállattal, a hím lába alatt a globus a nőstény alatt kicsinye

jelölte a császárt és a császárnét), utána újabb udvar, majd másik végén a Különleges ceremóniák csarnoka, benne a császár trónjával, de azt nem lehetett

igazán látni. Itt majdnem elvesztem, mert az idegenvezető 5p fotózást adott, majd rögtön eltűnt, én meg fotóztam. Szerencsére a füles egyre gyengült, ha

nem jó irányba mentem, így ezzel a GPS-szel megtaláltam a csoportot. Kicsit kezdtem únni a sárgatetős (=föld színe, a föld a minden, tehát az uralkodó

színe (mint a 9-es meg az ő száma, ezért a palotája sarkain 9-9 állta áll) piros (=gazdagság) kapukat és udvarokat, ahonnan valamelyik császár kivágatta

az összes fát, mert valaki be vagy kimászott valamelyiken. Végre jött egy kisebb udvar aminek túloldalán a Mennyei tisztaásg kapuja volt, azaz a Tiltott-

városé. Itt jöttek a paloták, de már rohanni kellett (nem mintha eddig anadalogtunk volna), és a bal oldali 6 palota közül a Dragon-lady-ét megnéztük,

(mocskos) üvegen keresztül látva a berendezést. Innen a Császár kerten át mentünk a hátsó kapuhoz, s a buszhoz. Viccesek a villamos karosszériájú retro

buszaik:-) Ebédet kaptunk a Szállóban, asztal társam egy Izreli fizikus volt, aki a klímaváltozást kutatja a villámok és időjárás alapján. A szállóban

Ezt követően, próbáltunk regisztrálni, de se Kovács professzort se engem nem találtak. Szerencsére előkerült a főszervező, akivel emaileztem,

s ő beregisztrált minket. Majd mentem a Rektorok külön workshopjára. Laptopba jegyzeteltem, érdekes volt. Ezután

szünet,majd megnyitó a nagy Bálteremben, némi "kínai folklórral", hogy a Magyar Vándort idézzem :-) Utána buszoztunk a Rektorok vacsorájára, ami a Zsoké

Clubban volt(!), és ahol ültetés volt. Én jobbfelől indiai, balfelől amerikai rajta túl pedig Taiwani társaságot kaptam (utóbbi, azt mondta olyan fiatal

vagyok,még biztos hallgató vagyok, mondtam azért van már 3 gyerekem, 2 gimnazista:-)a kerek asztal körül. Néhány köszntés után 5 fogásos vacsora jött, ami

finom volt, és bár fogásonként igen kicsi, összesen bőven elég volt, elvileg nagyon extrém dolgok nem voltak, hacsak a rántott "see ball"-t nem tekintjük

annak, végülis megettem...Utoljára kaptam desszertet, s a többiek már mentek a buszhoz, de a balra 2-vel ülő Taiwani hölgy (spanyol tanár) megvárt, így

aztán a hotelig beszélgettünk (jobban mondva ő mondta-mondta, én meg okosan bólogattam ,és 2-3 percenként kérdéssel szakítottam félbe).
























A Tiltott város külső kapuja, jobbra/balra tribünnel


































Császárnéi lakosztály


































Császári kert











2018.10.12 péntek Bár a vacsoránál a Kancellár azt mondta komolyan gondolták a 7:00-ás indulást, én meg bíztam más szervezésekben (pl. Krakkow),

ahol volt több ingabusz is. Hát tévedtem, de ezzel is számltam, és akkor is 1h-va ltovább aludtam, max taxizok. Megint sietve reggeliztem, h. legyen a

taxinak 1órája odaérni a Campusra, és a recepción egy táblás szervezőt megkérdeztem, hogy utok el a Campusra? MOndta, h. kapjam el azt a taxit a Hotel

előtt, mert azok ketten is odamennek. A taxi már elindult mikor megállítottam, de a taxis csak nézett bambán mukkopt sem tudott angolul. Hátul egy

Kolumbiai származású, angliában élő, ausztráliában egyetemre járó srác és egy magyar lány ült:-) Az első 20perceben volt miről beszélni, mivel kiderült

tegnap egy csoportban néztük várost az elveszettnek hitt hallgatónkkal, a srác pedig oda jár, ahol 2 éve ausztráliában voltunk. Aztán telt múlt az idő,

a dúgó meg alig. Végül 9:05-re értünk oda. Voltak érdekes előadások, pl. az Indiaiak az orvos hiányt öndiagnosztizálással (mesterséges intelligencia

segítségével képzelik el pótolni, vagy a kínaiak ötlete, hogy a magfúzióval mesterséges napot létrehozni stb.) Szünetben összeállt a magyar csapat Kovács prof

vezetésével. A következő szekció még mindig az öregedés egyetemi és társadalmi kédéseivel foglalkozott, de igen érdekes volt (3 generációs egyetem stb.)

A Rektori különítmény a Schwarzenberg College-ban ebédelt a Camopuson belül, ahol a háziak egy egyetemi nyakkendővel leptek meg minket. Most nem volt,

ültetés, az Izreli kolléga mellé. Nagyon szereti Soproni barátjánál az Erős pistát :-) Mellette ült a College veztője, tőle sokmindent megtudtunk az

itteni egyetemről és a College-ról ,meg a felvételről. Szemben velünk egy idősebb kínai professzor pár ült, mellettem pedig a fiuk, mint kísérő.

Visszafelé a buszon mellém ült a WashU kancellárja, kissé megiletődtem, de az 5perces utat azért majdnem végigbeszéltük.

Az ebéd utáni szekció volt a legjobb, első előadója a tegnap esti kolléga, akivel még vacsora előtt sokat beszélgettem, mivel ipari és nem egyetemi,

árválkodott, és így lecsaptam rá. MOst igen jó előadást tartott, talán a délutáni 2 szekció legjobbját. SZünetben az amerikaiak Vegyész és környezetmérnöki

vezetőjével "pacsiztunk" és cseréltünk névjegyet, mikor megtudta, hogy az én korbbi doktoránsom végzett nála. Kérte küldjünk még okos hallga-

tókat :-) A zutolsó szekcióban kiderült melyik országnak milyen kihívásai vannak a Mezőgazdaságban ,ami érdekes volt. Utána átmentünk az egyetem Múzeumá-

ba, ahol előbb egy gyors amerikai századfordulós festők képeit néztük meg, majd fogadással zárult a nap.
























Kiállítás











2018.10.13 szombat Reggel nyugodta reggeliztem :-) Tanulva a Brazil Rektortól (igen kedves úr, többször is beszélgettem vele felemlegetve a boldog

időket, mikor a válság előtt még küldték a brazil hallgatókat hozzánk) a tegnapelőtt a WashU-tól kapott új nyakkendőmben feszítettem, egész jó, pedig

rózsaszín(?!). A mai előadásokat mindig a 3MT (=3 minute thesis) hallgatói versenyek döntői követték, s ettől izgalmas, pörgős és jó volt. 10:00-s

mentünk poszterezni, csekély érdeklődés mellett, bár a kirándulási (a 28-as :-) politikus kolléga megkért meséljem el a posztert. Mégegy McDonnell

ösztöndíjsa srác érdeklődött, neki elmeséltem, aztán ő is az övét (földrazjos, kőzetbeli savas esőáramlás modellezése volt). Még a zsünetben a korábban

már említett Eergia felelőst még elkaptam, h. adja át üdvözletemet a társszerzőmnek, aki az ő(beosztott?) munkatársa. Kellett, h. lássa még a fejem,

mert tervezünk nála támogatásért pályázni. A doktoráns lányok is (egyik biztos) ügyesen haladnak a kapcsolatépítsben pl orvosi vonalon. Az ebéddel

együtt volt ismét poszterezés. Na ekkor már agyobb volt a jövés menés, többször is elmeséltem a posztert, pl. indiaikanak (társadalomtudós érdeklődött,

majd odahívta a Life Sceince-s kollégját is. Ezen felül a WashU Medical School egykori vezetője (most Hawaii-on dolgozik) iletve főleg a felesége is

érdeklődött, és köszönte a bemutatót. Délután is volt mégegy szünet, lehetett poszterezni, de ott már nem volt semmi. Viszont a szünetben a 2 éve Budapesten

járt Energia Intézet vezetőt, aki emlékezett rá, h. már találkoztunk. Nála is kapirgálunnk majd kicsit. Az esti vacsora a Peking szállodában (1 utca-

saroknyira) volt. Ez egy régebbi, de nagyon szép, és előkelő szálloda. De azt mondták busszal kell menni, így az elnöki ebédnél szüleit kísérő sráccal

felszálltam a buszra, és kellemesen elcsevegtünk, részben mezőgazdaságról. A hotelban először állófogadás volt, aminek felét a sráccal felét a magyar

delegcióval töltöttem. Itt az ültetéshez ki kellett magunkat keresni, én a többi magyartól külön ültem. Nagy dobolással hívtáák fel az Arany-terem

megnyitására. Bent a szervezők főnökei, és a kínai szponzor hosszan értékelt és búcsuzkodott. Majd vacsora közben 2 "foklór" is votl: gyerekek majomtánca,

valamint egy női formáció. Kihirdették a 3MT eredményét. Ahol szavaztam, ott az én jelöltem nyerte a közönség díjat, sőt a Mikrobiális cellfactory-s

(kedvenc témám) a zsüri díjját is elnyerte (500+1000$). A vacsi amúgy nem indult fényesen: az előétel nagyon gyanús volt, alig volt benne fogyasztható.

A tőlem jobbra ülő srác a WashU kínai irodájában dolgozó adminisztratív munkatárs. Egyébként jófej, de mivel most volt itthon, hamar a barátia között landolt.

A másik oldalon egy 3MT-t ne mnyerő lány ült, leginkább kockult (=mobilozott). Aztán ő is eltűnt. A főfoogásokat is kisebb tálakon hozták és a forgóra rakták,

ráadásul részletekben. Szóval lassan jutottam ehető falathoz. Addigra viszont a lány mási koldalán ülő alumnni-s lány átült mellém ,mert kibeszélte magát

a túloldali indiaiakkl. Hamar kiderült, hogy miután végzett 2012-ben, egy Technológia Transzfer cégnél van, és nagyon érdekelte, h. mi technológiákat

fejlesztünk akár bérbe. A Stevia témát pl egész jól ismerte. Desszert után bejelentették hogy záróra, íztán névjegy cserer+ fénykép, és haza gyalogoltam.

Bár 1 utcányira volt, ebben azért volt kihívás, mert 1) az még világosban volt, 2) a Hotel valami "belső hááztömbe" van elrejteve, mert kívűl pláza van,

szóval nem könnyű megtalálni, de a busszal egyszerre értem így is oda. Arról leszálókkal búcsuzkodtunk, mert néhányan holnap már nem jönnek, így a Thaivani

spanyol tanárnével is névjegyet cseréltünk (később a liftben megtudtam, h. gazdag befektető a férje). A nap másik poénja, h. LinkedIN-en rámtalált egy kínai

fermentor gyártó. Megírtam, h. épp Pekingben vagyok, és majdnem összehoztunk egy találkozót, de végül egy jövőre tartandó Eu-i találkozásban maradtunk.
























Peking Szálló Kint



































Peking Szálló Bent












2018.10.14 vasárnap Utolsó nap. Megint a Tschingua egyetem campus-án lestünk, tehát reggel buszozni kell. Szerencsére vagy egy órát hagytak a programban

regisztrálásra, így nem kell az első busszzal menni. Így is korán indul a nap, mivel össze akartam pakolni, ki tudj meddig kell elhagynom a szállást.

Egy indiai kollégával reggeliztem, aki növény biológus. Reggeli után a recepción megérdeklődtem, meddig maradhatok a szobában, azt mondták, van mégegy

éjszakám. Fent megnéztem, persze, mert a gép csak 0:40kor fog indulni, azaz másnap. Így lazán mentem laptoppal a hónom alatt a workshopra. A progrmaban

nem volt egyértelmmű, mi van mivel árfedésben, így össze-vissza átjelentkeztünk. Ráadásul különböző épületekben voltak az óriási campuson, így nem lehetett

csereberélni őket. Végül én is a mezőgazdasági növény-biológiai szekciót választottam, reggelizző és buszozó indiai társammal együtt, mivel még ez állt

legközelebb. Nem is bántam meg: az első és az utolsó előadás kiemelkedően jó volt, és tanulságos.

Utána visszabuszoztunk a szállóba, és én elindultam a Vasút múzeumba. Nem is gondoltam bele, hogy kínában vannak a legyorsabb vonatok, és már 22000km

gyorsvasútjuk van (<200-25km/h). A rekorder 486,5km/h-t tudott(!) Nagyapám emlékének adózva az igen jó és interaktív múzeumban pályafenntartási eszközöket

is fotóztam mindenféle időből, majd a múzeum boltjában gondoltam vasutas és nem vasutas gyerekeimre :-). Amennyit én láttam belőle, az alapján Kína egy

normális ország. De a múzeum története azért mutatja a Népköztársaságot: a régi kínai pályaudvar útban volt a metróépítésnek ezért lebontották, de lelkes

aktivisták elérték, hogy utána ugyanazt a homlokzatot visszaépítették, és ebben lett a múzeum. Innen a Temple of Heaven-hez mentem, ami

egy park, vagy inkább mesterséges erdőben található, és a csásszár itt imádkozott szerencsés hadviselésért és esőért. 3 szenthelyük va itt: a kerek oltár,

A jó aratásért imádkozók csarnoka, és a Birodalmi mennyei óvohely. A méretekre jellemző, hogy nyitottak egy 60éves kaput, mert egyik császáruk legyengült

60-éves korára, és hogy kevesebbet kelljen gyalogolnia. Innen kis kitérővel mentem vissza a szállóba, ahol még ki tudtam próbbálni a trópusi hangulatú

wellnes részleget. Végül 8:15 körül mentem kicsekkolni, kb fél órát vártam a 9:00-ás reptéri buszra. A reptéren őrült sor volt, gondoltam ez több mint

2 óra lesz, deészre vettem egy rövid sort az online becsekkoltaknak, s mivel szerencsémre ezt még előző este megejtettem, beállhatam ide. Azért ez a

sor is elég lassú volt ahhoz, hogy elővegyem, bekapcsoljam a laptopomat, és a beszállókártyámat a telefonomra áttöltsem. Ekkor ért az kellemes meglepetés,

hogy hazafelé ablak melletti a helyem mindkét járaton :-) A biztonsági ellenőrzés közepes volt (laptopot és folyadékot ki kellett rakni), és persze

vonatoztunk (~nyeregvasút rendszerűnek tűnt). Útközben semmi említésre méltó sem volt az óriásgépen, hacsak az nem, hogy az alsó szinten nem volt business

class, mint ide felé, így én a legelső ajtó mögötti kb 5. sorban ültem, illetve még ezt az óris gépet is jól megdobálták egyes légörvények (kis hijján

leborult a poharam, amit adtak, de leiini se volt könnyű ugráló gépen). Dubajban a szokásos meeg (éjjel 2 29-30°C) fogadott, hanyagabb vizsgálat (nem

kellett kipakolni a laptopot és folyadékot), majd Montreáli metró szerű (gumikerekes) vonattal vltottunnk terminált, és vártam a 8:05-ös beszállást,

miközben kivilágosodott. Megismerkedtem a pénznemükkel és a duty free shopokkal :-)
























Nemzeti vasútmúzeum



































Mennyei Templom



































Trópusi medence