6th International Symposium of McDonell International Scholar Academies on Addressing Global Challeges, Brisbane (Ausztrália), 2016.09.22-26

2016.09.19 Reggel a felszállást Budapesten az Örs vezér téri "A Magyar repülés úttörőinek" emlékére készült emlékműtől kezdtem. Történt ugyani, hogy idáig bejöttem kocsival (mert a családnak erre itt lesz szüksége a hét folyamán), majd itt hívtam taxit 4:15 körül. A Diszpécser 10-12p-et mondott, de mivel 14 perc múltán sem jött, kezdtem izgulni az 5órás reptérre érkezés és a 6órás felszállás miatt. 1p múlva meg jött a kocsi, aki akkor indult a reptérről, mikor velem beszélt a diszpécser. Mire ez kiderült, már nem aggódtam a reptérre érés miatt, mert a km óra 100-110 között ingadozott, és kifelé is kiértünk 15p alatt, noha a 2A terminálnál taxisor kígyózott az induláshoz (ezért én az érkezésnél szállatam ki :-) Hiába check-koltam weben, az Air-berlin utasait (minden járatét) egy pulthoz terelték, de gyorsan haladtunk, viszont nem lettem előrébb: a kisasszony is csak az első két gépre tudott beszálló kártyát adni, mint a web (Bp-Berlin és Berlin AbuDhabi viszonylatra), de a csomgomat egyből tudta Brisbane-ig küldeni. Mivel az utolsó etapot az Etihard arab társasággal kell megtennem, hát majd intézzek magamnak beszállókártyát Abu Dhabiban, ez zért kissé aggasztott. Simán Berlinbe értünk (a gépen nem volt ellátás, de én fel voltam szerelkezve), szóval nem volt gond. Mivel ott majd 4 órát kellett várni, 2,7euróért bebuszoztam a városba, és a kötelezőket megnéztem (majdnem 30 éve jártam itt, még a Berlini fal idejében): Reichstag, Brandeburger-Tor, Alexander Platz utóbbit csak messziről. Jól vissza is buszoztam, beszálláskor sem volt gond (maximum az, hogy itt nem is volt átutazóknak irány kijelölve, hanem mindenkit kitereltek, majd új vetkőzés és ellenőrzés után lehetett a kapuhoz menni. Az előző gépen is meg ezen is megfagyasztottak. Mérgelődtem, minek ez az erős légkondi, aztán leesett a 20 fillér, h. ennyire "tudják" felfűteni a a kinti -50°C-os levegőt. Ezen a gépen már volt ellátás, jól is esett. Abu Dhabiba (sötét, este 8, és 35°C) késve érkeztünk, így a szűk 2h kevesebb lett, ami alatt beszálló kártyát kellett intéznem. Itt volt kijelölt irány az átszállóknak, de ott is vetkőztettek, újraellenőriztek. Ezt követően a kapunál mr be lehetett jelentkezni, és mondtam az úrnak, h. nincs kártyám, ezért az újabb táska ellenőrzés után egy kollégájához küldött. Az hosszasan tanakodott egy 3.-kal, majd elkérte az Ausztrál vízumomat, végül az útlevelemmel, és a vízummal elszaladt (a frászt hozva rám, h. papírok nélkül maradtam) az első embeerhez. Az is odajött, már 3-an tanakodtak, felhívtak még valakit, majd mondták, hogy meg kell várnom amígy egy ausztrál ideér, mert mivel ninics kártyám, azok még nem ellenőriztek engem. Kezdtem aggódni, hogy hol taalálnak itt egy ausztrált, vagy egyenesen Sydneyből hozzák, már zajlott a gépbe beszállás, sorra kerültem, de még mingig félre állítottak. Végül egy láthatósági mellényes hölgy megérkezett és jóváhagyta, h. nyomtassanak nekem beszállókártyát, és beszállhattam. Itt már rutinosan nem vettem le a kabátom, és szerencsére a középső 3-as ülés bal szélén (folyosó) ültem, így felállhattam bármikor lábat nyújtani a 14h alatt. Kb fokozatosan jutottam ide, mert az első gépen még ablak mellett ültem, a 2.-on az ablaktól a folyosó felőli széken most meg a középső sor folyosó felőli oldalán. Eddig Airbussal (A320 és A330) repültünk, ez pedig egy Boeing 737-es volt, aminek az ablakai kb tökéletesen sötétítettek voltak, ráadásul sötétben indultunk, így nem lehetett tudni mikor van világos és nappal, de mivel itt már fáradt voltam sokat aludtam. És kb végig etettek minket, megitattak, is úgyhogy panasz nem lehet. Angol gyakorlásnak itt is megnéztem egy filmet, mint az előző gépen. Brisbane-ben még csak fél6 de már kb sötét és 21°C várt. Előbb egy útlevél vizsgálat volt, de nekünk magyaroknak (kiszálláskor megtalált a másik magyar srác, aki ugyanerre a konferenciára jött) nem elektrikus az útlevelünk ezért külön (gyorsabb) sorba tereltek. Majd átvehettük a kofferjeinket, szerencsére megérkeztek a 2 átszállás ellenére is. Ezt követően csomag átvizsgálás kutyával! Az egyik sorstársamnál a kutya szépen leült, azaz jelzett. egkérdezték tőle udvariasan, van- étel a táskában (miután papíron nyilatkouztunk, h. nincs), és (némezznek látszó) bácsi benyögte, h. alma is van a táskában. Őt különvitték, előkerült az alma, mi meg simán jöhettünk kifelé. A városba jutás it nem 2,5Euró (majdnem 10x annyi), ezért hosszas tanakodás után busz mellett döntöttünk. Ez be is hozott a srác szállásáhozm onnan átgyalogoltam néhány kihíváson át (pl.: a térkép szerint be kellene fordulnom a kereszteződésnél, de a kereszt utca egy felüljárón megy) megérkeztem. A neten foglalt szállásom a felhőkarcolók tövében eg pici 2 szintes épület, benne egy öreg néni a recepciós, akinek már dédszülei is itt és ezt a foglalkozást űzték a kirakott fényképek tanúsága szerint. A recepciós szinten közös fürdőszobákat látva kicsit megijedtem, de aztán zegzugos lépcsőkön nekem az alsó szinten saját fürdőszobás szobám volt (kicsit persze sajátosan: a WC és a zuhany egy pici mellékhelyiségben, a mosdó az ágy végében a szobában. A free wifivel kb 1ó-t küzdöttem, mert nem akart működni, ráadásul nem hoztam konnektor átalakítót, így felmentem a nénihez kérni egy átalakítót, aki készségesen adott, a netre meg azt mondta, h. holnap megnézi, addig próbálgassam a szobán kívűl. Valóban a szobaajtón kívűl egész jól működött.








dugó Feriheygen, de nem az autópláyán, hanem a kifutón























A Dunakanyar ködben























Új Berlin























A Reichstag























Das Brandenburger Tor























Brisbane













2016.09.20-án reggel korán keltem, hogy keressek esős és napos időre programot, amit a többiekkel is megosztok. Volt némi kihívás a borotválkozásban, mivel az ágy végében volt a mosdó, de tükör meg polc nem volt hozzá. Sajnos a net sehogy sem akart funkcionálni. Sokat küzdöttem vele, de végül örültem egy kis chat-nek az otthoniakkal. Felmentem reggelizni, és a Házi-bácsi kérdezte, kérek-e toast-ot, és igenlésem eredménye két nagy méretű toast 3 vajjal lett. Emellett volt gabonapehely tejjel, meg lekvár, mogyorókrém méz és kávé, szóval erre ninics panasz. Net hijján abban maradtunk, 10:00kor találkozunk a City Hall-nál, amiben ingyenes Brisbane-múzeum van. Negyedre odaértem, így mentem egy kört, és megtaláltama Botanikus kertet a régi parlamentet és a Műszaki Egyetemet, majd a szitáló esőben visszamentem a Múzeumhoz. A Többiekkel átbeszéltük kalandjainkat, és közben egy vezetett csoportot vettünk észre, amihez csatlakoztunk. Viszonylag kevés információ jött át a tájszólásos ellenben nem lassú vezetőtől, aki gyakran megeresztett poénokat is (pl. nagy munkka volt a sziklába vájni a falakat, amin a hatalmas épület és tornya állnak, de ő hálás, mert így van munkája...). Az is kiderült, hogy sok árvízzel küzdöttek az egykori fegyenc telep leszármazottai, és hogy a 2. világháború után sok német emigrált ide. Innen ismét a Botanikus kert felé mentünk, és a folyóparton sétálva megnéztük a "Mangroves" ~gyertyafákat, amelyek spéci gyökerekkel bírják ki az áradásokat a sós és édesvízzel egyaránt. Ezt követően átsétáltunk a túlpartra, ahol néhány kiállított hajót, majd a déli partot és a helyi plázst azaz beach-et is megnéztük. Emellett van konfernecia helyszín is. Visszamentünk a City Hall-ba, hogy felmehessünk az óra toronyba. Én jeleztem a többieknek, h. szerintem onnan semmit se látni, mert körbe nőtték az 1930-as építése óta a felhőkarcolók, de mivel ingyen volt, felmentünk. Ugyanaz a kopasz idegenvezető volt, mint reggel, aki büszkén mutatta a "dolgozó szobáját" a 10. emeleten, azaz a kilátó teraszt. Nyertem: innen csak 1 irányba volt egy kis kilátás. Viszont a lift az az eredeti 30-as évekbeli szerkezet. Ráadásul lefelé megállította az óraműnél, így meghallgahthattuk a 7t-ás harang kondítását. Nem is volt itt lent már vészes. Innen visszamentünk a délipartra a Science múzeumba, ahol most a helyi kiállításon kívűl dinoszauruszo is voltak, mert Austrália elég gazdag lelőhely. A helyi állatok kicsit riasztóak voltak, mindenféle fonalférgeket terjesztenek, amelyek pl elefántózist (elefánt lábat) eredményezek az emberen, szóval jó nekem itt a városban :-) A múzeum után tettünk egy kis levezetést a Rain Forest ösvényen, ami az éppen elállt eső és a szubtrópusi éghajlat miatt egész valószerű volt. Végül megnéztük a Hungry jack-et (az ember szeme az ilyet hamar kiszúrja, hiszen majdnem Hungary), de végül egy RedBooster-nél ettünk helyi hamburgert helyi (vegeta?) szósszal és sültkrumplival. Aztán megnéztem, hol lesz holnap a gyülekező a hajókázáshoz, majd gondoltam -lévén mégcsak este 6 de már sötét- visszamegyek a szállásra dolgozni. A net azonban egyáltalán nem működött, de mivel napközben láttam és kipróbálta, hogy az egész városban van ingyen wifi csak a szállásomon nincs, így kijöttem egy közeli parkba a laptoppal. Szerencsére ma csk 58 email volt :-)















Az öreg szállásom























City Hall























Tipikus Brisbane: régi stílusú templom, és a fölé nőtt felhőkarcoló (mint Montreálban)























Mangroves























Beach esőben























Beach esőben 2.























Hagyományos szerszámok a Brisbane múzeumban (alul kengurú bőr hátizsák)























Napsütés























Eső után Rain Forest









2016.09.22. Ma reggel is korán keltem (6:30), hogy tudjak az otthoniakkal kommunikálni. A reggeli a szokásos volt, de most egy másik "házibácsi" volt, és a 2 toasthoz "csak" 2 vajat adott. Reggeli után az előző esti "törzshelyyemen" próbáltam netezni, de nem csak a szálláson, hanem itt sem jött be wifi, ezért elmentem a Botanikus kertbe. Leültem végre egy padra, ahol a telefonom jó wifit jelzett, de amígy a számítógép is csatlakozott mindenféle hüllőkre lettem figyelmesek, akik a pad körüli kövezeten melegdtek. Épp 2 közé sikerült ülnöm, kicsit izgultam, mert nagyon méregették egymást és engem, de egy "őslakos" kisgyerek hangosan végigszaladt a parton örülve a szárcsa szerű madaraknak, és a hüllők eltűntek (ez talán még kevésbbé nyugtatott meg :-) Miután a reggeli munka, és kommunikáció meg volt, haza nyargaltam átöltözni, mert öltönybe akartam menni a Marriott szállóhoz a regisztráció+ hajó kirándulás+ ebédelésre. Ezt jól is tettem, mert szinte mindneki abban volt. A szállodában senki egy szót e szólt hozzám, vígan besétálhattam, és mivel rögtön megláttam a kiírást (->3.emelet) és a lifteket, kérdezősködnöm sem kellett. Odafönt a szokásos jelenség: a listán rajta vagyok, de névkártyám nincs. Sebaj, nyomnak helyben, addig büfézzek, mondta a kishölgy. Eközben már a többeikkel is összefutottam, majd odajött hozzánk egy hölgy bemutatkozni: ő egy brazil biomérnök professzorasszony, aki szeretne jövőre egy mini koferenciát vagy workshopot tartani biomassza bioenergia biofinomítók témakörben, így igen megörült nekünk, és gyorsan névjegyeket cseréltünk. Végül az én kártyám is még időben elkészült és mehettünk busszal a hajóhoz. Ez egy régi oldalkerekes emeletes hajó volt, a földszinten "állatsimogatóval" (kis krokodil féle, majd később repülő mókus és wombat) az emeleten pedig megterített asztalokkal. A kedves amerikai-magyar professzor, akinek tulajdonképpen ezt az egészet köszönhetjük, összegyűjtötte a magyarokat egy asztalhoz (7-en voltunk), és hiába ültem úgy, hogy a másik oldalamon ázsiaiakkal lehessen kapcsolatot építeni, azok is csak a saját brancsukkal voltak elfoglalva. A hajón volt egy ceremóniamester, aki először a biztonságról (mentőmellény használata) oktatott, majd a látnivalókat mesélte, de azt nem igen lehett követni, végül énekelt, jó hangja volt (pl.: Frank Sinatra-t, Louis Amstrongot is énelkelt). Nem voltunk szerencsések: az asztalok sorban mehettek az ételért, miénk volt az utolsó asztal, de volt rajta azért előétel addig is :-) A hajókázás után elsétáltunk egy találkapontra, ahonnan busszal vittek mineket a Student Workshop-okra, íg legalább megtudtuk, hol lesz a konferenecia. Az első előadó igen interaktív volt, és arról tanította a diákokat, hogy hogyan adják el saját magukat, mint egy Brand-et (LinkedIN profil), a 2. pedig a jó vezetőkről tanította a hallgatóságot. Az első tetszett mindenkinek jobban akikkel beszéltem, ott ugyanis az interaktivitás része volt, h. a melletünk ülőnek tettünk fel "profilozó" kérdéseket, és mellettem ismét egy brazil lny ült, aki Nemzetközi kapcsolatokból írja a PhD-ját. Egy kis szünet után jött az ünnepélyes megnyitó, ahol aláírtak egy megújított együttműködést a WashU és a Queensland University vezetői. A keynote speaker pedig a Boeing társaság elnöke volt, aki szoros (anyagi) kapcsolatban áll a WashU-val. Végül fogadás zárta a mai napot, ahol a brazil lánnal és ausztrál? kollégájával beszélgettünk, aztán haza gyalogoltunk. Átöltözés után mentem netezni a közeli parkba, míg le nem merült a gépem.

2016.09.23 A ma regel éppen úgy zajlott, mint a tegnapi, még a házi bácsi is ugyanaz volt. A reggelit követően azonban gyalog a Convention Center-be mentem, mert ott is reggeli volt, meg poszter szekció. Össze is futottunk a többiekkel, hiszen ők posztert is hoztak, majd leültünk regeglizni az első asztalhoz, majd csakhamar csatlakozott hozzánk a brazil professzor asszony és rendező amerikai magánegyetem rektora. Na ő pont olyan, amilyenek a professzorok az amerikai filmek nagy nagy egyetemein: kemény tartású (=karót nyelt), balról jobbra fésült göndörkés(!) hajú, kimért gentlemen. Én a regegli napon kissé melegem lévén zakó néélkül ültem az asztalnál, és e jelenség megjelenésekor rosszallását éreztem, de mikor kicsit lehűltem, és felvettem (direkt) a zakót, az enyhülés is érezhető volt. Vicces, mert a helyi pletykák szerint a felesége az ellenkezője. Reggeli után mentünk a mai napi energetikai előadásokra. Mérsékelt volt a siker, de nem csak nálam. Az típikus, politikailag orrekt előadás volt. Az egyik legfőbb információ tartalma az volt, hogy Kínában van 30 atomerőmű, és a következő 5 évben még 30-ra majd újabb 5 évben további 30-ra van szükség. A másik a napelemekről áradozott, de persze nem az ökológiai lábnyomukról... Ezt követően sok fontos tanácsot kaptunk szünetben az amerikai-magyar professzortól, így majdnem süti nélkül kellett mennem zsűrizni. Épp lenyeltem az első falatot, mikor a verseny szervezője igen kedvesen elkapott, és beinvitált eligazításra. 5-en voltunk zsűri tagok, ebből én az ausztrál (melburne-i) sráccal ismerkedtem össze (a többi pakisztáni meg egyéb ázsiai volt), aki volt már Budapesten, és minden ismerősének európai úticélként peset ajánlja! Ő egy gyönyörű áprilist fogott ki nálunk, ezért szereti ennyire. Az is kederült, hogy járt a stuttgarti egyetemre, ezért Reutlingen és Tübingen neki is kedves, de a "Sprechen Sie Deutsch?"-ra "Nein."-nel felelt. Az első előadó egy fekete srác volt, és sejthető volt, h. nem ő a legjobb. A 2. egy amerikai, de a 3. és negyedik (ázsiai) előadók még nála is jobbak voltak, az 5. meg kb olyan mint a 2. A pontozó lapra nem is nagyon volt szükség, mint kiderült, mert minden zsüri ugyanígy látta. Ezzel a pár vonalkával 1000$ sorsáról ddöntöttünk 5x3 perc alatt... Mondtam is a zservezőknek: Ez a prímszámok versenye: 1 ppt dia és 3 perc a megengeddett és ehhez 5 bíró van. Kár hogy 10p-os a skála és nem 7 pontos, akkor 1-3-5-7 lett volna :-) A közönség szavazás így ki sem derült pedig annak a győztese 500$-t kap függetlenül attól, hogy ő -e a zsüri győztese is. Ezt követte az ebéd, ami kissé meglepő módon szendvicsekből és hideg salátákból állt. Ezalatt egy "fontos" kínai rektor nő tartott előadást az egyetemek szerepéről az innovációban, KÍNAIUL- fordítással! (Hogy lehet rektor valaki, aki nem beszél angolul? Hát hogy tárgyal a Wash. Univ.-vel?) Ezt követően az energetikai szekció halgatói versenye (Three Minute Thesis =3MT) zajlott, ahol a BME rektori képviselet volt zsűri tag. Itt én is szavaztam, mint közönség, és hosszas egyeztetés után a zsűri tagok is ezt az (izraeli) lányt hozták ki győztesnek, mint én :-) Végül volt doktoránsommal beszélgettünk, majd beültünk egy Élelmiszerbiztonsági szekcióba, mert azon kívűl, hogy érdekelhet is, volt egy Gyorgy nev a professzorok kozott. Később kiderült, hogy csak nem szerette a görög nevét ezért felvette a Gyoergy-ot. A szekció után netezni próbáltam, de a szervezők kedvesen buszra tereltek, hogy menjünk a University of Queenslandre vacsorázni. A buszon egy pakisztáni eredetű, de most itt Brisbane-ben dolgozó úrral ismerkedtem meg, de sajnos ő inkább közgazdász, de mezőgazdasággal foglalkozik a hivatalában. A vacsora előtt őslakos (tánc)bemutató volt, és majdnem beleszaladtam valami kagyló-lébe, majd készítettünk magyar kontingens fotót. A rektori képvoseleteknek ülésrendje volt a többiek választhattak, mi a volt doktoránsommal az amerikai-magyar professzorral és feleségével ültünk egy azstalhoz, amelynek másik végén a pakisztáni zsűri társnőm ült egy kollganőjével. Itt történt meg az eredmény hirdetés is, és a nyertsek ismét előadták a 3MT-eiket. Mellém sajnos senki sem ült már le, így a belső informátoromra támaszkodtam :-) Jobb lett volna mindezt a konferencia elején, bár még van 2 nap. Ugyanakkor eldöntöttem, hogy a holnapi napot a környék felderítésével töltöm, mert jó idő lesz, és mert a pakisztáni buszos társam a Gold Coast-to javasolta, mások meg a koalákat, valammint ha majdnem 40évet vártam rá, h. idejöhessek, nem biztos h. lesz még 40 évem rá h. újra jöjjek. Este maradt a szokásos netezés.

2016.09.24. Ma is korán keltem, hogy netezhessek, részben a családdal, részben befejezni az utazás tervezést. Mivel a család otthon aludt, hamar befejeztem, és a következő útvonalat terveztem: Van egy állatkert a Gold Coast-on, Brisbane-től délre kb 80-90km-re: Currumbin wildlife Sanctuary. Úgyis a Central Station mellett lakok, hát könnyű vonattal menni. A pályaudvaron megvettem a jegyet, és megkérdeeztem hog kell odamenni. Hát át kell az utolsó vonatáállomáson szállni a 760-as buszra, és azzl kell menni egy darabig. Kértem írja le ekem, erre adott egy buszinformációs lapot, és azon megmutatta. Arra a kérdésre, hogy és menniy idő lesz az utazás azt mondta kb 2 óra, viszont 5p múlva indul (8:59kor) a Gold Coast Express oda az 1-es peronról. Sikeresen megtaláltam, és felszállta, majd átvonatoztam Brisbane-en (pont el a konferneica helyszín mellett, így aztán gondoltam az öltönyben bent feszengő kollégákra:-) majd egyszercsak tényleg expresszre váltottunk és nem álltunk többé meg csak alig 1-2 helyen. A busz megállót is könnyen megtaláltam (kicsit amolyan világ vége helyen), el si fogadták a papír jegyemet, kértem majd szóljon ha le kell szállnom, de a busz-papíron volt térkép is, így nagyjából tudtam követni, merre járunk. Megérkeztem, láttam merre van a park, elindultam az ellenkező irányban, és kb 100m múlva a fehér habos tengerparton találtam magm. Felmsztam az "Elefnát sziklára" a jobb fotóért, majd visszamentem az állatkertbe. AMivel a Souvenir bolton keresztül kellett bemenni, elintéztem a souveniert, h. kifelé a buszhoz rohanva ne kelljen ezzel foglalkozni. Bementem, és rögtön a koalák fogadtak, majdnem annyiért mint a belépő lehetett ölbe venni és fotóózkodni velük, így én maradtam a szelfinél. A parkot kb körbe sétáltam, és minden jellegzetes ausztrál állattal és egy kicsit az erdővel/növényvilággal találkoztam: pelikánok, tasmán ördög, valabi, kegurú, papagály, krokodil (fölötte kalandpark :-), emu, wombat, dingók. A kenguruk (pontoabban a valabi és a vörös kenguruk) közé be lehetett menni, velük fényképezkedni, hát én is így tettem. A parkban jópofa kisvonatok közlekednek 6-7 vagonnal, Dominak fényképeztem :-) Innen kifelé siettem, hogy a 13:10-es buszt elérjem, de végül megnéztem és vot 40-kor is, így inkább ismét lementem a tengerpartra, és cipőt levéve bementtem térdig a vízbe. Így is meglepő volt: a finom homokot a folyamatosan kicsapó hullámok visszahúzódáskor magukkal viszik, és kimossák az ember lába alól, így minden hullámnál mélyebbre és mélyebbre süllyed az ember lába, mígne moccanni sem tud az oda vissza lökdöső vízben. Készítettem jópár fotót, a vízet hamar megszoktam a tűző napon, de -bár volt rajtam fürdő ruha- nem mentem bele derékig. Így is jó és szép élmény volt, meg frissítő, elég erős volt a tavaszi nap, bár csak 23-25°C-ot jelzett a telefonom. Viszaamentem a budszhoz s a emgállóban lévő "trafikban" megkérdeztem a jegyet, de nem tudtak segíteni, csak hogy a buszon lehet venni. Így is volt, és végig meg tudtam venni. Az átszállásnál problémáztam ,mert kapuk vannak, amik a kártyás jegy érintésére nyílnak, de nekem papírjegyem volt, és az egyetlen nyitott kapu (mozgássérült) be volt kamerázva. A jegypénztáros azonban mondta, h. átmehetek ott. Otthon gyors átöltözés után elgyalogoltam a konferencia "maradékára", mert márcsak egy -szeritnem fölösleges- elnöki fórum volt. Csodásan megvittatták a világ problémáit, de nem látszott semmilyen megoldási javaslat. Összefutottam a többiekkel, aztán a "rektori delegáltak" mentek egy közös vacsorára és tüzijáték nézésre, mi pedig a Convention Centerben Networking-eltünk a tüzijátékig. Vicces volt, hogy 1-2 napja kaptam a Főnökömtől egy emailt, hogy akinek van szingapuri kapcsolata az jelezze. Noss épp egy singapuri professzorral sikerült összehaverkodni, de sajnos kicsi az átfedés aaz érdeklődésünkben, mert ő a légszennyezettséggel foglalkozik. Így legalább nem volt olyan üres a hátralévő kb 1óra. Felmentünk a tetőre, de ott egy másik rendezvény volt, ezért egy teraszon vártuk és néztük meg a mi 20-dikai tüzijátékunkhoz hasonló eseményt, amit a 2016-os Brisbane Fesztivál zárásaként tartottak. Tüzijáték után -az elég nagy és furcsán szervezett, tömegnyomorban hazavergődtem.















City Hall napfényben























Currumbin Beach az Elefánt szikláról























Koala megy enni























Pihenő Walabit zavarom























Éhes sirály























Tüzijáték - Brisbane Fest









2016.09.25. Reggel korán keltem, h. befejezzem a csomagolást, és hogy 2x reggelizzek: a szállláson, és a konfernecián :-) A szokásos reggeli után gyorsan kijeletnekezte, majd kofferral együtt a Mariott hotelbba mentem, ahol otthagytam a csomagomat, és ahonnan busszal vittek minket a Univ. of Queensl. Campusra. A reggeli szekció a npelemekről szólt, és utána névjegyeket cseréltünk, mert várják további egyetemek beszállását a napelemek földkörüli tesztelésébe. Ezután volt egy oktatási szekció, ott 2 kérdésem is volt: az egyikre (Copyright) tudta a választ a főguru, a másikra azt mondta jó ötlet, de menjek vele a főnökéhez. Na az egy kellemetlen figura (de erről is volt belső infom, így nem hagytam levakarni magam): akkorának képzeli magát, hogy az átlag halandó embert észre sem veszi (indiainak néz ki, biztos magas kasztból való). Ehhez képest akkora hülyeséget kérdez vissza, hogy az már égő. Na mindegy, a brazil hölgynek is és a kis gurunak is tetszett az ötlet (a professzorok elismerő címére). Végül volt egy (fölösleges) kommunikációs előadás, majd ebéd a menzán St. Lucia-nál :-) Na nem egy magyar menzát kell elképzeelni, hanem egy svédasztalos vendéglőset, ahol a vizet felszolgálják az asztalnál :-) Innentől kezdőddött a magyarok futása! A fél3-as shuttle busz iddőben indult, és 3-ra a Mariott-nál volt, ahol csak felkaptuk a koffert és másik shuttle busszal (voltakppen egy 7 személyes luxus kocsival) mentünk a reptérre, és már 4-re kint is voltunk az 5kor induló belföldi géphez. Nekem még át is kellett öltözni, mert nem szándékoztam 36h-t öltönyben repülni. Aztán jött a becsekkolás a külföldi foglalással a belföldi terminálon (az 1. gép Sydney-be vitt). Na ez a kollégának is furán ment, nekem megint egyáltalán nem, mert "kilpő vízumot" kért a számítógép, amiről a kezel sem tudta mi az. Végül kolléga megkapta az első 3 gépre a beszálló kártyát, én meg csak az elsőre, de a csomagom az mehet végig Budapestre. Ráadásul kaptunk egy pici buszjegyet, mert Sydney-ben át kell buszoznunk a nemzetközi terminálra. Brisbane-ben 10p késéssel kezdtük a beszállást, Sydney-ben órákig gurultunk vissza a kifutóról a terminálhoz, így a 2h-s átszállásból 1h lett. A buszra sokat kellett várni, majd a drága elvitt minket a J becsekkoló asztalhoz, ezért futhattunk vissza az A-hoz, ahol a szűk 1h alatt nekem beszálló kártyát is kellett szereznem! Rögtön a becsekkolásnál kikaptak, és tököltek vagy 10percet a nem tudom min. Majd kolléga teljes röntgent és táska és ruházat ellenőrzést kaptaam (robbanóanyag minatvétellel). Már rég (kb 20p-e) ment a beszállás, amikro a kapuhoz értünk. Na mondom, innen nekem már sima az utam, de kollégának még kell egy beszállókártyát szereznie. A következő ámulatot a gép okozta: 2 szinten szálltunk be az emeletes Airbus A380-800-ba (800 személyes, egy egész falu együtt repül). Mindkettőnknek a folyósó melletti szék jutott, de mellettem nem ült sokig senki az ablak felé. Ám egyszercsak megérkezik egy anyuka egy kicsi gyerekkel, és az idefel út alapján kolléga kezdett húzni, h. milyen jó lesz nekem a sipító gyerek mellett (ő meg egyel előttem ült). Alighogy elvackolódik mindenki, az egyik sztyui megkérdezi tőlem, h. egyedül utazok-e? Mondomm igen, miért? Nem cserélnék-e a gyerek nagymamájával helyett, akinek ablaknl volt a túloldalon helye, és akkor a Nagyi segítene anyucinak kordában tartani a kölköt? Na innentől én vigyorogtam a kollégán, ki ott maradt ey ülésre a gyerektől és folyosó mellett, én meg messze és ablaknál... Így viszont egy angol ifi focicsapat közepébe edző bácsi mellé ültem, ki kisgyerekként Horvátországból származott el Londonba. De ez a gép (Ethihard A380-800)fenomenáis: 4 hajtó műve van, amelyek egyenként akkorák, mint egy Ceszna kisrepülő, az emeleten apartmanok zuhanyzóval és jacuzzival...