Sorry, this site wasn't found in your selected language. Hence you can see the site in Hungarian. Maybe you can find it in other languages too except your selected language.

Törökország, Isztambul, 2012.09.22-27 ECB15 konfernecia

Reggel későn keltünk, kb dél körül mentem fel az emeletre előadást írni. fél3-ra el is készült az alap verzió, aztán csomagolás, és gyerünk a Nagyihoz a Stáhlyba. Ott megebédeltünk finom gulyást és kiflikóhot, majd hívtam a zóna taxit, akik 10p alatt jöttek, és már 6-ra a reptéren a 2A terminálon voltam.

Ekkor még ki sem írták, h. melyik ablaknál kell becsekkolni az én gépemhez, viszont egyes ablakoknál jó sokan álltak sorba.

Naná, h. ezekhez írták ki a mi járatunkat, így a sorvégére kerültem, és a vészkijáratba (szárny fölött) kaptam helyet a folyosói széken.

Az Airbus 320-ason csak 3 soronként volt 1 kis képernyő, amin egész úton a repülési adatokat láthattuk (Kanadába menet mindekinek saját képernyője volt).

Sima volt a felszállás és az utazás is (finom kosztot adtak, de valami török étel, amit nehéz megfogalmazni: saláta+lazac, majd marhahúspogácsa paprikás (piros) rizzsel, végül túrós lepény, és víz, narancslé, tea.

Ez volt a fogyasztásom, mire végeztem, épp elkezdtünk süllyedni az utazási 11533m-ről (-55°C).

Landolás után vettem vízumot, majd útlevél ellenőrzés és csomagkeresés (gyorsan ment), de kb 1 órával a leszállás után léptem a kijáratba, ahol 3 név virított A4-es lapokon egymás alatt, és a legfelső az enyém volt.

Egy fiatal srác vitt magával, hogy a megfelelő buszra (szervező utazási irodáé) feltegyen, ami aztán észveszejtő közlekedési stílus mellett bevitt a szállodámban.

A srác egy kommunikáció szakos hallgató volt, és nem igen bírta az angolt.

A világ amúgy nem változik: közölték, hogy látják, hogy ki van fizetve, de kérik a hitelkártya számomat biztosítékként, nem terhelik meg csak ha van extra szolgáltatásom…

Még jó, h. van hitelkártyám, úgy tűnik anélkül akkor sem adnak szállást, ha ki van előre fizetve…Emlegettem Kanadát, ahol még kifizetve sem volt a szállásom egy darabig.

A konferenciáról itt is csak tessék lássék tudtak, pedig elvileg ebben az épületben lesz, na majd holnap meglátjuk.

2012. szeptember 23.

Reggel 8 körül keltem, és kb 9ig az előadást gyakoroltam, majd lementem reggelizni.

Svédasztal volt, mikor leültem, ismerős arc tartott felém: Szakács doktoránsa, így aztán együtt reggeliztünk.

A nátha és a társaság miatt nem "zabáltam tele" magam, pedig tudtam, h. ma hézagosak az étkezések.

Elmentünk regisztrálni, ahol mindkét számlámat a BME-re állították ki (az MTA helyett), de nem tudtam fejből az MTA címét,

ezért felmentem a szobámba, és ismét netezni +gyakorloni kezdtem. Mikor visszamentem a számlát javíttatni már épp vége lett az "álló ebédnek".

Visszajöttem a szobámba, de az átok lift nem akart felhozni. Ugyanis az én exclusive szobámhoz csak a szobakulcs-kértyával hozhat fel a lift,

de azt viszont nehezen érzékeli. Nagy nehezen feljutottam, újabb gyakorlás, majd átöltözés után lementem a nyitó ceremóniára. Először az EFB,

majd az ESBES elnöke beszélt (előbbi főleg a szervezésről, kb 10000email kellett hozzá stb). A nyitó előadást egy amerikai prof tartotta a Harvardról,

és a "Paper diagnostics"-ról beszélt, ami olyan egészségügyi teszteket jelent, amelyek kis papír db-ra vannak felvíve, és mini mintákból mérnek.

Ezt követően kaptunk welcome drink-et, közben rátaláltam a tervező-szimuláló szoftverem amerikai tulajára (aki nevéből adódóan talán görög),

mondtam neki, hogy láttam, hozott posztert, ő meg azt felelte, hogy látta a nevemet az előadók között. Ajaj, ezek szerint be akar jönni meghallgatni…

kissé nagy ez az auditorium (a szervezők szerint kb 1000-en vagyunk regisztráltak, és ez mind be is fér ide, tehát nagyobb mint otthon az AudMax…) az én szekcióm meg pont itt lesz…

No végül felmentem lazítani az öltönyös gúnyán, és újralejöttem a recepcióra egy térképet kérni. Kaptam is és elindultam szándékom szerint a Boszporusz felé. Hamar kiderült,

hogy a térkép annyira elnagyolt, hogy semmire se használható. Amúgy változatos látványban volt részem: a szálloda körül sorban épülnek a toronyházak, de egy-egy foghíjj telken

még az igazi putrik vannak Nejlonnal, meg ponyvával borítgatott fa tákolmányok, nem egy köztük emeletes(!), és mindegyiken van parabola antenna :-).

A török nép sikerét feltehetően a természetes szelekció mesterséges eszközökkel való kiegészítése okozza, nevezetesen aki egy ilyen városban egész életét leéli,

az biztos tud magára vigyázni: minden trehány, tehát ha egy fal megdől a járda felé, meg várják míg végleg kidől. Apropó járda: az valószínűleg egy letűnt kor maradványa,

mert csupán elszigetelt(!) foltokban található, alig van gyalogos, viszont mindenütt min. 2x2 sávos alul/felüljáró alagút stb. Egészen normális, ha egy járda lassan elsorvad

(1m széles 60cm, 40, majd 20), és egy 4 sávos gyorsforgalmi út lesz belőle. Állandóan dudálnak, vagy azért mert egymást tolják, vagy a taxisok a gyalogosoknak, hátha beszállnak.

Míg így mentem lejtőn lefelé (gondoltam a tenger a legmélyebb ponton van) egyszercsak egy gyalogos felüljárón előttem szépen megvilágított mecsetet láttam, (na persze tisztes távolságban),

amely erősen hasonlított az Ayasofia-ra. Térkép szerint (most már sejtettem merre járok) az Ayasofia a víz másik oldalán van, úgyhogy rendületlenül törtem előre, miközben rámsötétedett.

Útközben egy szűk utcában láttam az esti forgatagot: csehók, halárusok (és halszag, a hal ugyanis nincs jégen), gyümölcsösök stb. sok ember. Egyszercsak tényleg elértem egy partot

(valószínűleg az Aranyszarv öblöt - Éljen Makacs Keraban!), és néhány hajócskát. Úgy meglepődtem, h. rendes fényképet is alig csináltam. Visszafelé zöld pázsiton piknikező török családokat

láttam a város közepén noha egy utcával arrébb már macskahadak küzdöttek az utcára rakott szemétért (különösen a halárus környékén :-). 1óra alatt visszaértem, a recepción váltottam

török lírát, és a szálloda büféjében ettem egy szuflét vacsi gyanánt, majd felmentem ismét gyakorolni és lefeküdni.













A Fekete-tenger a szobámból





















A szállodám a vitorlásával





















Putri
















Ayasofia?
















Aranyszarv-öböl
















Elfogyott a járda. Még jó hogy van neki világítása!















2012. szeptember 24.

Ma reggel felkelve ismét elpróbáltam az előadást, és kiderült, hogy a nátha már kevésbé zavar, - ez jó jel gondoltam. Rendesen reggeliztem, majd visszajöttem a cuccomért és mentem az Auditoriumba (ez a legnagyobb terem). Az első előadó a System Biology-ról mesélt (azaz arról, hogy sokáig mindenki azt gondolta, h. egy gén egy enzimet kódol és határoz meg, mára azonban világos lett az enzimes kölcsönhatások súlya, ennél fogva nem egy gént v. enzimet kell vizsgálni, hanem egy hálózatot). Ami világossá vált, hogy (a többi előadásban is) domináltak a modern bioanalitikai módszerek élükön a tömegspektrometriával, amikről a biomérnökök nálunk szinte nem is hallanak. Igaz, ez nem is ipari technológia, de hát az iparnak nemcsak technológusokra van szüksége, és a törzsfejlesztésnél kezdődik ma már egy technológia, ahhoz meg ez elengedhetetlen, szerintem. A 2. előadás zenés reklámokkal volt kiegészítve, nagyon látványos volt (ő volt a szekció elnök is egyben), működő bioetanol üzemet mutatott. A következő egy hölgy volt, aki a cellulóz bontásról mesélt viszonylag alap szinten, így egyrészt jól követhető volt, másrészt kevésbé éreztem távolinak magunktól, harmadrészt ő is termékinhibícióval küzdött. A szünetben felmentem ellenőrizni pár dolgot az előadásomban, és a liftben egy bácsi meglepődve nézte a bilétámat: "Maga az? Délután ad elő? Én leszek az elnök, mondjon magáról pár szót!" Szóval megismerkedtem a nagyon kedves holland elnökömmel, és megígértem, hogy időben ott lesz az előadásom feltöltve. Ezt követően a dohány bioetanolos felhasználásáról hallhattunk előadást, majd az általunk is használt Pichia stipitis bioetanol képességeiről. A következő előadásból megtudtam, hogy a világ törzsgyűjteményei is egy (athéni) szervezetbe tömörülnek (lehet, h. így könnyebb mikrobát venni?). Ezt követte az ebéd szünet, amikor is én ismét elmondtam fent az előadásomat, majd próbáltam ebédet szerezni, több-kevesebb sikerrel (iszonyatos sor volt, mire odaértem, elfogyott -azért még kikapartam, de főleg desszertet ettem, úgyis elég izgatott voltam). Mikor besétáltam a terembe, már épp az elnökkel a technikusok számolták, hogy csak egy előadás hiányzik, így aztán megörültek nekem. Feltöltöttük, majd következett az elnök előadása, ami nagyon szimpatikus volt: növényi levelek hasznosítására van módszerük, ezzel foglalkoznak, továbbá a nálunk is mindig dilemmázott kérdést segített eldönteni: a kis biofinomítók több előnnyel rendelkeznek mint a nagyok. Ezt követte mégegy előadás, ami egy összeurópai együttműködés alapján különböző mezőgazdasági (növ.) hulladékokat alakít át egy adott gépsoron értékes termékekké. A szünet utáni első előadás volt az enyém. Iszonyatosan nehéz helyzetben van itt az előadó: a pulpitusban volt egy monitor, de ha lehajtottam a fejem, h. azt lássam, akkor nem a mikrofonba beszéltem, ha mutogattam a lézerrel a hátam mögött, akkor sem a mikrofonba beszéltem, ha felnéztem a közönségre, nem láttam mit vetítek, és nem mindig a mikrofonba beszéltem. Azért 1-2 rövid elakadással elmondtam amit akartam, sajnos meglehtősen "eredmény-szegény" volt az előadásom, de hát ez van. Kérdést csak az elnök tett fel (amúgy itt a résztvevők számához képest kevés kérdés szokott lenni, nemegyszer volt, hogy még az elnök sem kérdezett): -Mi van a cirok levéllel? Mondtam, hogy van benne valami, ami gátolja a mikrobákat, ezért nem hasznosítjuk, mire ő: neki vannak ötletei. Ebben maradtunk, és kicsit szomrkodtam, mert ha ő sem hallotta, amikor előadás közben ezt már elmondtam, akkor senki se értett semmit. A következő előadás is ilyen fura volt: sokat ígért (hemicellulózon egyszerre etanolt és tejsavat állít elő), de semmit se mutatott (csak hozzá tette, h. 10 szabadalommal védik, nehogy lenyúljuk :-). Végül az elnökünk (ázsiai) kollégája tartott a tealevél (talán Ice tea gyár hulladéka 50e t/év!) fehérjéinek kinyerhetőségéről előadást. Szekció zárásakor ért a meglepetés, mert 4-en jöttek hozzám oda 2 különböző helyről: a konferencia egyik fő támogatója a helyi bioetanol üzem emberei érdeklődtek a cirok préselő gépünkről majd névjegyet cseréltünk, illetve a "leveles bácsi" és kollégája faggattak tovább a cirok levélről, illetve utóbbival beszélgettem a stevia extrakciót követő levélhasznosításáról, majd írok nekik, hátha összejön egy holland együttműködés. A terem ajtóban még elkapott a temesvári egyetem professzora (Veszprémben már talákoztunk), aki a "levelesek" nagy haverja, bő félórát beszélgettünk magyarul, majd lementünk posztert nézni. Vicces, itt a posztereket naponta cserélik, szerintem ez kiszúrás. Mivel holnap lesz kiránduléás, ma a szobámban maradtam este.








Az Auditorium
















A Facebookon 3ó-val később már fent voltak az előadók









Végül csak kimentem boltba harapnivalóért, magyarázatként a makacs számok: tegnap a szufléért 18TL-t fizettem (kb 9EUR!), a szállodai étterem menüjében egy cézár saláta 38TL volt(!!), ma a boltban vettem 2x sültet, kekszet és 1L cappy gyümölcslevet:6 töröklíráért. Kicsit aggódtam, h. rámszólnak, amiért a szállodába behozom, de végül nem szóltak, pedig arra is lett volna válaszom: a holnapi kiránduláshoz kellenek :).

2012. szeptember 25.

Ma is szép napsütésre (bár alattam a városban kissé tengeri-ködös) reggelre ébredtem. A szokásos reggeli után -amelyet ezúttal egy spanyol úriemberrel költöttem el, aki tegnap elnökölt valami metabolic engineering-es ügyben - mentem a szokásos termebe, ahol nem szokványos előadás volt az első: a szekciótól idegen, genom szekvenáló kínai guru tartott előadást arról, hogy hogy kapcsolódott be anno Kínában egyedüliként a humán genom projektbe, és azóta miként lett kína vezető a szekvenálásokban (persze még mindig vele). Elég kínai volt ezzel együtt is az angolja :) (de mégis jegyzetelhető volt). Ezt követően stuttgarti prof, a leendő szekció elnök beszélt az enzimek kémiai katalízisben való alkalmazásáról (ezt mi is célozgat(t)juk, de nehéz lesz újat kitalálni). Kicsit sokat emlegette a promiszkuitást (Sevella tanárúr is szereti :), egyébként az enzimek flexibilitását jelenti különböző szubsztrátokhoz). A következő előadás egy cambridge-i fickó volt, aki azzal kezdte, hogy mi a promiszkuitás :) Az eleje nehezen követhető volt számomra, ezért a közepét untam, pedig a vége érdekes volt (cseppekben (microdroplets) végzett katalíziseket, aztán válogatta a cseppeket stb.) noha alaposan elhúzta az időt. A szünetben a superpro-s görög barátommal beszélgettem (udvarias volt és gratulált a tegnapi előadásomhoz), még odajött hozzánk egy hölgy is, aki tejsavó fehérjéket bontogat talán élelmezési céllal talán japánban, de ezt miután Demetri rákérdezett sem állíthatom magabiztosan. A szünet végén a még fent lévő posztereket böngésztem és fotóztam, ilyenkor gyűjtöm a csemegéket, pl: Sevella tanárúrnak kalorikusan szabályozott fajlagos növekedési sebesség, az új algás doktoránsuknak alga, a régi propándiolosnak egy kis spanyol 1,3-propándiol na meg persze az osztrák ismerősöké. Egy kicsit késve értem vissza, de még a legfontosabb diát és az összefoglalót elkaptam egy 1,3-propándiol modellezésből. Ezt követően Veszprémi barátaimnak jegyzeteltem ionos folyadékokat bioetanol gyártáshoz (gyapot szár előkezelésre?!), majd PHA-s előadást hallhattunk. A következő török lány nem állt a helyzet magaslatán, pedig a kiejtése érthető volt, de papírból olvasta, és időnként összezavarodott, kicsit el is húzta, sokan kimentek. Én unalmamban (biológiai felületaktív anyagokról akart beszélni) megszámoltam a lézengően kevésnek tűnő embereket, meg a székeket: kb 50-en voltunk bent (otthon az 2 kis konferneciaterem), de a terem alsó felében 576 szék volt, kb ugyanennyi felfelé is, na ezért voltunk kevesen. Ez amúgy elég kiszúrás volt az utolsó előadóval, aki kataláz-fenol-oxidáz témáról beszélt, és nem saját maga miatt kellett "üres teremben" beszélnie.

Ezt követően a "tömeggel" együtt ebédelni indultunk, de (a tegnapi tömeg után szerencsére) telt ház volt a szokásos ebédlőben, ezért a vacsorázó éttermet is kinyitották (Sultan restaurant), ami sokkal hangulatosabb volt, és bőven volt ebéd. Minden asztalnál ültek, úgyhogy egy középen álló nagy kerekasztalhoz ültem le, ahol egy nálam idősebbnek kinéző fehér nő ült. Mindkét dolog átvert: egyrészt helyi török volt (effektív Iszambuli), másrészt PhD hallgató polimer témában, de már volt 3x Budapesten (ebből egyszer polimeres konferencián) ls rendszeresen kap hírlevelet a Magyar Kémikusok Egyesületétől. Azzal indított, hogy ugye én tartottam előadást? Mondtam, hogy igen tegnap, és örültem, hátha akkor mégse volt annyira rossz, bár erre nem tértünk ki, csak Isztambulról beszélgettünk a fenteieken túl.

Ebéd után felmentem "kiránduló cuccért", majd lementem a recepcióra, ahol gyülekeztünk a kirándulásra. A 3. buszra fértünk föl, és Demetri rögtön bemutatott egy másik fickónak. Na ekkor jöttem rá mi a közös bennünk magyarokban és Ábrahám leszármazottaiban: mi is diszpórában élünk. Ugyanis az újdonsült ismerősöm a Houston egyetemről szerbiából származó magyar feleséggel rendelkezik. Míg a busz leért a kikötőbe addig erről beszélgettünk. A hölgy édesapja Újvidéken professzor, és a lányát amerikába küldte tanulni, ahol férjhez ment. Én leadtam a drótot, hogy van nekünk egy fermentációs pilot-üzemünk hátha egyszer eszükbe jutunk. (Apropó, nem is áll rosszul a marketingünk: a google analitics szerint az elmúlt 5 évben majdnem 7000 különböző látogató több mint 10.000-szer töltötte le a honlapunkat). A kikötőben erős nosztalgia érzésem támadt, a "gyere kicsi magyar" szlogen jutott eszembe 20évvel ezelőttről, mert árusok próbáltak a csoportra mindent rátukmálni fillérekért, így pl. amerikai barátom napszemüveget vett. A hajókázás nagyon kellemes volt mindkét híd alatt átmentünk, sajnos az óvárosig nem jött el visszafelé a hajó, mint annó, amikor a Topcapiszerály előtt is elmentünk. A hajón főleg Demetrivel beszélgettem, aki valóban görög, és innen nem az USA-ba megy haza, hanem a szüleit meglátogatja Görögországban. Mikor buszra szálltunk lencsevégre kaptam egy Ikaruszt :) (már tegnap felfigyeltem a hangjára, de akkor későn vettem észre) El is magyaráztam a barátaimnak, h. ez nagy dolog, még a szocializmus emléke :) Szóval ismét a buszra szálltunk, és átmentünk végre az óvárosba a Galata-hídon keresztül, és ott a hídfőnél az egyiptomi bazárra kaptunk 45 percet. Én vettem egy térképet az első büfénél pult alól (!) az idegenvezető tanácsára, majd a bazár felé indultam a többiek után. Ez egy külső szűk utca volt a szokásos jég nélküli, büdös, mindenütt csurgó halakkal és egyéb "bazári bizbasszal". Tömeg és bűz, sarkon fordultam, és a térképpel irány vettem az AyaSofia felé. Sajnos a térképet nehéz volt kezdetben összehangolni a valósággal, mert a nevezetességeket 3D-ben rárajzolták, és így azok környezete elég zavaros volt, a bazár sikátorait nem ismerte, az utcasarkokon meg vagy nem volt tábla, vagy olyan név volt rajta, ami a térépen nem. Na mindegy, először torony iránt mentem, majd egy pontnál megtaláltam magam a térképen : és futás. Pont annyi időm volt, h. egy fotót lészítsek, és tipli vissza. Még útközben vettem a nagyoknak kis souvenirt, majd a legrövidebb úton át azaz a bazáron keresztül épp visszaértem (ebből az irányból a bazár alig volt rosszabb egy plázánál: a lézengőket ugyan nehéz volt kerülni, de se bűz, se szűk hely nem volt jellemző, szóval akár itt is vásárolhattam volna. A busszal visszavittek a szállóhoz, még útközben fényképeztem putrikat, mert a legdurvábbakat sétálva nem mertem, nehogy belémkössön valaki.








Az egyik "nyalánkság"


























A Dolmabahce palota 1992-ben és 2012-ben, még a fák se változtak :)








Bebek öböl (A Boszporusz "pupillája")
















Vitorlás a Bebek-öbölben





















A Boszporusz-híd 1992.ápr-ban és most








Az Ottománok egyik nyári rezidenciája
















Egy kis "mediterrán-feeling"
















Ázsiai szépség
















A jellegzetes óvárosi-sziruett






















Az egyiptomi (v. Spice) bazár kívűlről, halárussal








Aya Sofia









2012. szeptember 26.

Ismét napos reggel, és szokásos reggeli. Arról talán még nem is meséltem, h. luxus szálloda ellenére az étkezés egy gyorsétteremre hasonlít: még kezedben a villa, de a pincér már megkérdezi, h. "Finish?" és viszi a tányért. Ha az ember feláll italért v. bármiért, mire visszamegy, már tutira újraterítették a helyét és ha nem hagytunk táskát hátra már bizonyára foglalt is a helyünk. Nem mondom, kapcsolatépítéshez kitűnő, álmos reggelihez kicsit macerás. Reggeli után ismét a nagy teremben kezdtem, a plenáris előadás érdekes témájú volt (persze semmi köze a szekciónkhoz): személyre szabott terápiák. Egész jól jegyzetelhető volt, de szegény előadóba "belefojtották a szót" (szóltak neki előre, ezért a végét csak átpörgetve jelezte, mi mindenről nem tudott mesélni), mert az ERC (European Research Council) akart előadást tartani a pályázati lehetőségekről, amely vicces volt: "csak egy kritériumunk van, a kiválóság". Na olyan is a rendszer: ha még nem vagy 40, de van 10 magasan qualifikált közleményed melyből 5-ben a témavezető sincs benne és van 5 szabadalmad az elmúlt 10 évből, akkor bármire pályázhatsz, ha az EU-ban végzed el a kutatást… A következő előadás feldolgozási műveletekből (DSP) volt, majd ismét kromatográfiás előadást hallgattunk. A szünetben posztereztem, újabb érdekességeket találva (pl. Török poszter, ami mobilis és gyors módszert mutat be a biofegyverek azonosítására). Ezt követően viszont nem a nagy terembe mentem, hanem egy ESBES szekcióba, amit nekem teremtettek: az első előadó egy német biofinomítót mutatott be, csupa fantasztikus eredménnyel és butanol valamint borostyánkősav gyártással tetézve ligninázzal (lignin bontó enzimmel)!! A következő hölgy pedig 2,3-butándiolt nagyon perspektivikusan (de ezekben lenne mit labdába rúgnunk), végül pedig egy bakteriális áramtermelést láttunk (lombikban stabil 3V-os feszültséget tudtak 5 napig csinálni!) Erre az előadásra láttam bejönni bécsi barátomat, így a szekció végén lejattoltam. Sajnos az ebédnél a régi tömeg, hiába kérdeztem meg, kinyitják-e a másik jó kis éttermet "Ma nem" volt a válasz. Az ebéd viszont jó volt, egy török hölgy ült le mellém, aki kb annyira (v. még kevésbé) ismerte a várost mint én, mert vidéki egyetemről jött és microbial Bioactivities-zel foglalkozott, de ennél többet nem bírtam kihámozni az angoljából. Az ebéd utáni szekciók nem tűntek érdekesnek, viszont mivel a záró ceremónia este fél7-ig is eltart, inkább most blogolok, mert a szünet utáni rész ismét érdekesnek ígérkezik.

És valóbban, mind a laccase-os előadás, mind pedig a microscale-től largescale-ig előadások jók voltak, majd pedig új osztrák barátom fehérje tisztítását hallgattam meg az összes létező kromatográfiás módszerrel. A záró plenáris előadás kicsit hosszúra nyúlt, és szépeket mondott a BioEconomy-ról, amelyet az EU kitűzött magának. Felmentem a szobámba emaileket elintéztem, átöltöztem, és ha már mindenki ezt a Taksim teret emlegeti, hát gondoltam elsétálok oda (kb féltáv, mint az Aranyszarv öböl. Egész normális helyeken kolbászoltam, de a Taksim (ahogy sejtettem) egy nagy nulla. Egy tán vilgáháborús emlékmű körül isszonyú körforgalom. Na persze, viszont innen indul egy "Váci utca-szerű" út egy nosztalgia villamossal le a Galatahíd felé. Egy darabig e mentén haladtam, majd párhuzamosnak vélt útra mentem, aztán egész másképp, de leértem a Galata hídhoz, és átkeltem rajta (ezen fönt közlekednek és horgászank, alatta meg halász vendéglők, szóval a halbűz garantált). A másik oldalom már tegnap jártam, de most a parton indultam Topkapit nézni. Jó sokat mentem, amikor a domboldalban valami kivilágított épületet meg nem láttam. Aztán egészen addig mentem, míg (egy világítótornyon túl) be lehetett menni a Topkapi falon, és ott felkapaszkodtam az Ayasofiáig, majd mellette el a Topkapi szárazföldfelőli bejáratáig (ott láttam szép szőkőkutat). Persze a Topkapinak este még az udvarára se lehet bemenni, de sebaj, gondoltam megkerülöm az Ayasofiat és elmegyek a kékmecsethez, mert annak szebb a kivilágítása. Útközben betértem egy bőrőshöz Krisztának valami souvenirért. Az eladó beszélt pár szót magyarul, és nagyon örült eme ritka(!) vendégnek. Hosszan elbeszélgettünk, hogy hogy utálja a Hollywoody/amerikai agymosást, miközben tömnek minket a sok káros anyaggal, aztán meg gyógyítanak jópénzért (rákos volt szegény). Inentől jött a reklám, hogy ő utál mindent ami mű, nála is minden igazi bőr, és kézzel készült. Egy táskára ráböktem, hogy erre mit mond: 175 TL. Mondom az sok, és EUR-ban? Úgy 75, de magának odaadom 60-ért, mert szeretem a magyarokat. Mondtam neki, h. 20 éve még gyere kicsimagyar volt, mára már ez sincs? Hó de szerette ő azokat az időket, akkor még sok magyar jött. Na 55? Húztam a fogam, de végül 50EUR+10TL-t adtam, valódi bőrnek tűnt, és ha tényleg kézzel csinálja…Na gyerünk föl a Kék mecsethez. Fotó, majd le a villamos mentén a Galata-hídhoz, aztán a Galata torony mellett vissza a nosztalgia villamoshoz, át a Taksimon, onnan már csak 40p gyaloglás. Összesen (GoogleMaps szerint 16 km és 3,5h, azért nekem csak 3h volt némi plussz körökkel és fényképezéssel, na meg 15p vásárlással).















Taksim és Nosztalgia villamos



















Kék Mecset és Galata torony