Nous somme desolés. Cette page n'est pas trouvable en votre choisie langue. Pour cela vous pouvez lire cette page en hongrois. C'est possible que vous pouvez trouver cette page en une autre langue aussi excepté votre choisie langue.

17th European Congress on Biotechnology, Krakkó, 2016.07.02-06

2016.07.02-én reggel 6:30kor indult az Euroline-Volánbusz a Népligetből. A BKK utvonatervezőjével kiderült, hogy kényelmesen be tudok menni a busszállomásra a HÉV-metró-villamos trióval. A Busz pár perc késéssel indult, miután a 2 sofőr hosszasan ellenőrizte, hogy 16-an vagy 17-en vagyunk-e utasok az 50 személyes buszban. Ennek a létszámnak köszönhetően kényelmesen elfértünk a csomagokkal is, és kb. midnekinek jutott 2 hely, akár alvásra is, amiben volt némi elmaradásom, tehát szívesen pótoltam :-) . Így aztán csak néha-néha ébredtem fel, pl Vácnál, és a határon, ahol azonban megálls nélkül lehetett tovbb haladni, és nem sokkal keésőbb 10p-es megállás közben cseréltek a sofőrök. Így a szlovák szakaszon a magyar bácsi ült az anyósölésen és a fiatalabb valamilyen szláv anyanyelvű vezetett. Besztercebnyánál kicsit eltévedt a le/föl hajtóknál, aztán küzdelmes visszafordulás után már minden simán ment. Legközelebb Donovaly-nál illetve Ruzomberok (Rózsahegy) ébredtem föl, és emlékeztem a tavalyi családi síelésre :-) Legközelebb már a Lengyel határ túloldalán álltunk meg 10p pihenőre, és onnan már közel volt Krakkó, ahova pár perccel a kijelölt 13:30 időpont előtt érkeztünk, pedig mint minden rendes európai fővársoban akadt némi dugó, meg útfelbontás. Az autóbusz pályaudvarról néhán perc alatt (nyomtatott Google maps-em segítségével a szállásomra értem (Hotel Polonia), és elfoglaltam a kultúrált, kényelmes szobámat. Hamarosan kiderült az emailem között, hogy az ESAB elnöke válaszolt, és elküldte a vasárnapi programot, illetve a hogy továbbította emailemet Lodz-i Műszaki Egyetem rektorának, aki a szombat esti vacsorát és Collegium Maius múzeum látogatást szervezte. Ez roppant jó kis program volt: a Collegium Maius-t mint az első lengyel egyetemet (Jagelló-egyetem) előszőr Jadwiga királynő alapította az 1400-as években, de az ő korai halála miatt férje, a király, az 1500-as években fejezte be, és alapította újra az egyetemet. A Collegium Maius az 1800-as évek elejig a professzorok lakhelye is volt. Tanult itt saját pénzéből Kopernikusz is, akinek 500-dik évfordulójára Niel Amstrong küldött egy fotót a Globusz-ról, amelyet a Holdon készített... A vacsora előtt még egy különleges borkostolón is részt vettünk: kb 10 éve kezdte a Jagelló egyetem a borászkodást, többek szerint ez jelzi a klímaváltozást, hogy már észak-lengyel országban is lehet szőlőt termeszteni. Rögtön az első szüretjük után jött egy igen kemény tél (-30°C-os rekordokkal), de a gondos takargatás miatt a szőlők túlélték. 20000L boruk van, kb fele fehér fele vörös. Az egyik vörös már nyert díjat (ezt ittuk utoljára), de a fehérek különleges aromája még új a bírálóknak, és ezért idegenkedtek a díjazásától. Amúgy finomak voltak, a fehér borok kicsit fűszeres enyhén savas könnyű borok voltak, a 2. kicsit talán muskotályos is, az elsőről viszont elmondták, hogy magyar országról áttelepített szőlőből készítették. Általában a magyar (és a spanyol) bor volt referencia, illetve az utolsó, díjnyeres borukat 12 hónapig érelték magyar tölgyfából készített hordóban! Szóval jó volt itt magyarnak lenni. Vacsora közben a szervező rektor PhD hallgatója mellett ültem, akit a P.pastoris expressziós rendszerünk, illetve az ehhez Bálint által fejlesztett metanol szezorunk kifejezetten érdekelt. 10óra után gyalogltam vissza a Romániát képviselő temesvári magyar kollégával. Ajánlgattam neki az általam Határon túliaknak szervezett Nyári egyetemet, de eözben elmesélte, hogy nekik az a nehézségük, hogy szemben a kolozsvári magyar tömbbel, őket sikeresen szórványra darabolták, és a sok vegyes házasságból már inkább román gyereek születnek, így nincs elég magyar hallgatójuk magyar nyelvű képzéshez. Azért megegyeztünk, hogy ha mégis van 1-2, azokat így külön-külön is szívesen fogadjuk.








A Főtér























A Collegium Maius es a harangjateka a professzorok szobraival



















2016.07.03-án vasárnap reggel zuhanyszerű esőzésre ébredtem. Ennek okán a viszonylag korai Shuttle busz-t tűztem ki célul a jó kis svédasztalos reggeli után a konferencia helyszínre (Expo) jutáshoz. Sok várakozás és zötykölődés után kivitt a csuklós busz az Expo-ra. Itt valamiért képtelenek voltak megtalálni a regisztrációmat, de mire elővettem a laptom az igazoló email-lel, pont megtalálták. Az ESAB ülés az ázsiaia "leány-szervezet" bemutatkozásával kezdődött (értsd: az EFB mintájára szervezték meg csak 30 évvel később). Érdekes volt a spontán helyfoglalás: az U alakú asztal közepén az elnök és a vendég, tőle balra a nyugatiak (spanyol, norvég, stb) jobbra a keletiek (Szlovén, magyar, román). Szünetben ajánlgattam az elnöknek kedves elődöm ötletés, miszerint jövőre lehetne egy ülés budapesten a Biotrans konfernecia előtt. Mivel sosem járt még Budapesten, örült az ötletnek. Álló fogadás szerű ebéd volt a "Budapeszt" teremben (itt így íják :-), majd folytattuk az ülést, melyek végén a formális megválasztásomat is megejtették, így már hivatalosan is az ESAB magyar delegáltja lettem. Délután még 2 hosszabb plenáris előadás volt (előtte Hejnel (=a magyar hajnal szóból ered, akik kürttel jelezték hajnaban a város kapuk nyitását)és elnöki megnyitó), melyekbő olyan érdekes dolgokat is meg lehetett tudni, h. a baktériumoknak is van immunrendszere, és az miként használható rekombináns expresszióra. Végül a vacsi is igen jó volt, csak evés helyett bioreaktor forgalmazókkal eldumáltam az időt. Hazafelé ismét jót zötykölődtünk a buszon, ezúttal nem Antonio hanem a Richteres kolléga volt az útitársam. Amíg a szállóban bepótoltam kb 2 hétnyi lemradást az elintézendő leveleimmel, addig kint megint szakadt az eső, pedig már délután többször napsütés volt. Így aztán letettem az esti városnézésről.

2016.07.04. Ez a nap elsőre unalmasnak tűnhet: a nap nagyrészében laptopon dolgoztam. Megpróbáltam a poszterem hiányosságait legalább magamnak bepótolni (szimulációk)és eközben szokás szerint emailen is dolgoztam. A tegnap esti vacsora eldumálása nem volt hiába való: írtam a magyar képviseletnek, h. kérek egy árajánlatot, és már meg is kaptam, és elérhetőnek tűnik egy innovatív litván bioreaktorra. Ráadásul még demo készöléket is kipróbálhatunk :-) A szimulációkkal kissé elhúztssm az időt, 5re kellett volna a poszteremnél lennem. Erre még rátett, hogy ilyenkor nincs Expo busz, a villamosra meg jegyet kellett vennem, ahoz meg zloty-t váltanom. Pedig lehetett a jegyért (mint otthon) az automatánál kártyával fizetni, így megmaradt a zlotym vacsira. A villamosról érzésre jó helen szálltam le, pedig valahogy csak a következőre jelezte a célomat, de így is még 800m gyaloglás egy leposztult ipari parkban. Tuszta Csernobil élmény: mindenfelé tört óriás betn darabok, elöl egy nagy 3 kéményes ipari létesítmény, meg hűtőtornyok, elhagyatott vidék. Na de otthon sincs az Expo a belvárosban. Mikor odaértem, örömmel konstatáltam, hogy a poszter nem esett le (tegnap többször is előfordult), aztán vártam. Sok ember volt ,de csak kevesen nézegették a posztereket gondosan és mosolyogva kerülve a szerzőkkel való kontaktust. Ezért cselhez folyamodtam: enyém a szélső poszter, így kissé arrébb áltm, és félszemmel figyeltem megáll-e valaki olvasgatni. A csel bevált, de hát épp egy magyart fogtam, aki Martonvásárról jött, és valóban érdeklődött a poszterem iránt, de csak mint laikus (gabonákkal foglalkozik). Több embert nem sikerült halásznom, és mivel bemondták mindig az induló Shuttle buszokat, ilyenkor mindeg érezhetően csökkent a létszám, mígnem a 7órás buszra kiürült a terem, így azzal én is eljöttem, megspórolva villamosjegyemet (holnapra). Egy kis szimuláció és vásárlás mellett városnézés tervezek, hisz még em is voltam a Wawel-nél. AZ esti sétát 10:00 körül kezdtem, kissé aggódva, h. nem lesz már nyitva semmi. Noss, közel és nyitva volt egy meki, ahol automata rendelés volt (pedig nem is McDrive :-). Innen a Központi piac majd a Wawel felé vettem az irányt. Első este nem értettem, hogy a népekkel teli forgalmas központban mit akarnak esernyős lányok tőlünk, de a Wawel felé akkora piros lámpás házat láttam, hohgy fél Amszterdam beleférhet. A wawelt körbe sétáltam kb fél óra alatt, szóval lényegesen kisebb a Budai várnál. Még a piros lámpás ház után 2 sarokkal megtaláltam a "Balaton" nevű magyar vendéglőt is, persze az már zárva volt. Kicsit nagyobb köríven jöttem vissza a hotelbe, majd Krakkó történetét olvasgattam.















A Központi piactér
- Posztó-
csarnok






2016.07.05. Mivel tegnap későn feküdtem, alig bírtam korán kelni. Márpedig a shuttle bus 7:55kor indult, terv szerint. Nagy rohanás a fürdőben, aztán a reggelihez, majd a buuszhoz, de ilyenkor persze 10p késéssel indult. Még volt időm ellenőritni a posztert, ahol az erdélyi professzor magyar kolléganője elkapott, így elbeszélgettünk. Szerinte Romániában nem igazán foglalkoznak a biotechnológival, románul sem oktatják, ninics szövettség stb. Eztán irány a plenáris előadás biokontrol témakörben, elég hihetetlen: időnként génmódosított hím rovarokat engednek ki, így az ő utódaik jövőre életképtelenek, azaz csökken az egyedszám. És így tovább. Ezután a Bioporcess I. szekciót hallgattam, ahol a metabolikus útvonaltervezés volt fókuszban. Ezel mostmár nekünk is foglalkozni kell (PAT kompatibilis, olcsó, divatos, de nehéz). A szekció után ebéd szünet következett, ami ismét mozgalmasra sikeredett: mivel a mi szekciónk volt a leghosszabb, már alig volt (nem halas) főfogás, viszont találtam levest :-) Mikor ezt befejeztem és a poszteremhez indultam, összefutottam az ESAB elnökvel, aki ismét kifejezte abbéli örömét, hogy megválasztottak ők magyar delegáltnak, és érdeklődött milyennek találom a konferenciát. Mondtam, h. nagyon jó, mert igen színes. Ő ezt megfejelte azzal, h. most még itt vannak az ázsiaiak is, mit szólok ehhez? Ő beszélt ázsiaiakkal, akik óriásinak tartják ezt a konferneciát. Csodálkoztam, hiszen sokkal többen vannak ázsiában, de Roland azzal indokolta, h. még fiatal a Szövettségük. MOndtam akkor idővel majd leköröznek, de ő - a legnagyobb finom vegyszer cég (Sigm) vezetője - azt mondta, hogy szerinte nem. MErt igazam van, h. a cégek is ázsiába menekülnek, de ő (egy csúnya baleset nyomán) látott már visszaköltözést, mert itt jobb a minőség. Mndtam neki, h. de ezt itt meg fogják tanulni az ázsiaiak, és akkor ismét ott az előny. Na ez még messze van, de ebben egyetértettünk. Rohant elnökösködni. Miközben ballagtam a poszteremhez összefutottam Jenny vel az ESAB britt képviselőjével (egy kedves Nagymama szerű hölgy), aki szintén posztereket akart nézni, és örült újdonsült tagságomnak, majd elkísért a poszteremhez, így a reggeli magyar előadás után most angolul is előadtam (1:1). Kérdezgetett, tetszett neki, sok sikert kívánt a végén és ment tovább. Közben azonban a richteres kolléga is bele-bele hallgatott, aztán elmondtam neki is magyarul (2:1). A magyar szó hallatán egy idősebb úr is megállt (este megéztem, ő az MTA rendes tagja(!), neki is elmondtam magyarul (3:1), szintén kérdezgetett, válaszoltam, sok sikert kívánt és távozott. Ekkor egy ázsiai jött oda, mert az övé volt a szomszéd posuter, csak nem fért oda a vendégeimtől. Hát elmondtam neki is angolul (3:2). A délutáni szekcióra épp beestem. A brazil előadótól majdnem kérdeztem, mert a nem-steril etanol üzemben -ahol a várható alkohol mennyiség 10-15%- a fertőzési problémát 5% etanollal oldotta meg, ami kétlem ,hogy gazdaságos lenne. Aki kérdezett, az is erre ment rá: ha amúgy is több etanol termelődik, az miért nem elég a sterilitáshoz (a válasz az volt, h. előbb fertőzödik, mint ahoyg az alkohol temrelődik). Az utolsó előadóval viszont névjegykártyát cseréltem mert makro alga alapú biofinomítóról tartott előadást, aami jó lehet a mi mikroalga alapú ilyenirányú törekvéseinkhez. Mégegyszer végig szaladtam az összes poszteren, pár újat fényképeztem a hallgatóimnak :-), aztán elértem a 6órás buszt vissza. Gyors átöltözés és iány a napfényes város. Előtte felszereltem a telefonomat netről letöltött Krakkó utikönyvvel, így okosabban és világosban is megnéztem a legfontosabbakat (Flórián kapu, főtér, Péter-Pál templom, II. János Pál rezidenciája, Wawel, Szlovák színház). Souvenirt is gyűjtöttem és mekiztem, majd vissza jöttem a szállásra.















A Wawel székesegyház



















A Wawel udvara





<















A Szlovák Színház





2016.07.06 Kinéztem reggel az ablakon: napsütés és kék ég. Fürdőszoba után mindent összepakoltam útra készen, majd lementem a szokásos kellemes és bőséges reggelit elfogyasztani. Lentről lógoott az eső lábaa, és sötét szürke volt minden. Ez nem az álmosság miatt van, hanem ilyen sűrűn változik általában Krakkóban az idő, és iyen szélsőségesen. Reggeli után összeszedtem a csomagjaimat ,és mentem fizetni. Ekkor eszembe jutott, hogy nemcsak itt kell számlát kérni, hanem a konfernecián is kell eredeti számlát kérnem. 1-2 perccel indulás előtt szálltam fel shuttle busra, és meglepő módon kb rögtön indult. Na aztán nem kapkodta el: míg a többi sofőr mindnekit összerázva nyargaalt féktelenül, ez olyan lassan ment, hogy -noha úgy tudtam ez az utolsó busz- utolért egy másik az Exponál. Bölcs szervezésről tanúskodik, h. ma reggel nem volt plenáris előadás, így 1ó-val később kellett kiérni, ami a pakolás miatt jól jött. A poszteret aazér meglátogattam, de renddületlenül lapult fent a helyén, szerencsére. Már több posztert leeszedtek. A Biorefinery for fuels and chemicals szekciót hallgattam, melynek első előadója rögtön a doktorim egyes fejezeteivel foglalkozott, és ráadásul koreai. Úgy emlékszem, nemrég kerestek rajtunk koreai együttműködéseket, mert ezt most a kormány kiemelten kezeli. A következő 2 előadás után kávé szünet jött, amit a poszterek körül szokás eltölteni. Itt tlálkoztam a Hamilton egyik emberével, aki szerepet játszott abban, h. kipróbálhasunk egy élősejszám szenzort. Meglepő módon tudta a nevemet is, és azt mondta látta, h. van poszterem is. Azt mondta, h. szerinte sok a cseh és a lengyel kb 70%, a többi viszont a világ minden pontjáról ausztrália, délamerika. Utóbbit a braazilokon át elmeséltem neki. Kiderült az is, h. habár Romániában nincs komoly biotechnológia, ők Temesváron építettek egy üzemet pont. De szerinte ott tényleg nincs szakember se, és korábban magyarországon sem volt, de mostanában nálunk csupa jó szakemerekkel találkozik (legutóbb Debrecenben járt). Szünetben akkora zuhé volt kint, hogy fel hangosították az aláfestő zenét mert úgy kopogott a tetőn az eső, és cm-es vastagon állt a parkolóban. A szünet utáni etapban is volt egy számomra érdekes Koreai, akik a tengeren úszó nagy léptékű bioreaktorokban termesztenek makroalgákat. Vele is beszéltem ebédszünetben ,és persze kártyát cseréltünk. A richteres kolléga pedig azzal lepett meg, h. nem vinnénk-e hozzájuk az Alk.bio-s hallgatókat gyárlátogatásra, mint régen? Mondtam dehogynem, csak azt hittem Mez.gáz.Ip.Techből mennek, de akkor majd mennek Bioreaktorokból. Ebéd után szekciókat váltogattam ,hogy szennyvizes algákról és biobutanolról is hallhassak. A záró előadás elég magas röptű volt, a ceremónia pedig egyszerű, és végül a Hejnal zárta. Habár 17:15kor mindennek vége volt a shuttle bus cask 6kor jött, addig vártunk a szikrázó napsütésen (minden felszáradt az eső után). Utána még elmentem a Wistula partjára, aztán a szállásomra az otthagyott bőröndömért, majd a vasútállomás plázájában próbűltam elütni az időt, míg végre jött a busz:sajna nem a szép nagy Euroline busz, hanem egy picike 20 személyes. Biztos olvasták a blogomat, milyen jól utaztunk kifelé :)