Egyesült Királyság, Manchester, 2013.07.20-26 BIOTRANS2013 konfernecia

Előző éjjel későn (2kor) értünk haza Balatonról, így rögvest nekiláttam készülődni, aztán lefekvés nélkül mentem taxival a repülőtérre.
A becsekkolás rögtön problémába ütközött (még, jó hogy nem otthon online próbálkoztam és kaptam infarktust, hanem a magyar személyzet próbált segíteni).
Végül a KLM irodába küldtek, ahol adtak egy papírt, hpgy a társaság kisebbre cserélte a Budapest - Amszertdám közötti gépet, és így néhány utast átraktak a Lufthansa
Münchenen keresztüli járataira, cserébe pénzbeni kompenzációt ajánlottak, amelyet majd a manchasteri irodában kell realizálnom.
Kicsit még aggódtam, hogy a "vállról indítható" poszter ágyúcső nem fogja-e kiverni a biztosítékot, de azzal nem volt gond. A tranzitban még gyors pénzváltás és teleonos biztosítás aktiválás, majd lehetett
a kapuhoz menni. Útközben -szokásomhoz híven- próbáltam útikönyvet venni, de nem volt.
Frissességem okán a repülő utakat kb végig aludtam, épp csak a snack-et (München előtt egy csokis croissant, utána pedig két szendvics+almalé) ettem meg nyitott szemmel.
Mivel az átfoglalás miatt a legbénább (=utolsó szabad) helyre kellett ülnöm (szárnynál középső ülés) nem sok látnivalót vesztettem.
Vélhetően mivel így délebben repültem az eredeti tervnél, elkerültük a jelzett hidegfrontot és szinte végig zökkenőmentes utazás volt.
(Még mindig mosolyogva tapasztalom, h. az angolhoz szokott nlmetek, hogy örülnek, ha valaki németül beszél velük: a Müncheni biztonsági kapunál
fiatal srác volt, aki örült nekem, és Magyarországot szépnek taláta (<-ennek még lesz jelentősége).)

Manchesterben a terminál 2-re érkeztem, és mivel az idő itt még 1ó-val kevesebb, rengeteg időm volt a szálloda elfoglalásáig, de tennivalóm is akadt bőven.
Elkezdtem keresni a KLM irodát, ami az 1-es terminálon van, tehát viszonylag sokat caplattam érte cuccostúl. A hölgy azonban azt mondta vagy Amszterdamban vagy Budapesten, esetleg online próbáljam intézni,
az ő irodájuk ebben nem kompetens. Ennyit a felajánlásokról.

Útköben az egyik infopultnál kiderítettem (na meg a wifivel), hogy a taxi áráank feléért közvetlen vonat visz a 2.es terminálról a Picadilly Station-höz (ahonnan pár 100m-re van a hotel),
így visszacaplattam a vonathoz, vetem jegyet, és kb 45p-et kellett várnom. Már épp készülödtem a peronhoz, amikor bemondanak valamit, amiből a Picadilly station-t "change"-et és "Elnézést kérünk"-t értettem.
Volt bent vonat azon a vágányon, amit az iménti módosításban bemondtak, így odamentem egy személyzeti taghoz, és megkérdeztem, h. mit is mondtak be.
Noss szerencsémre valami változás miatt ez a korábbi vonat közvetlenül oda ment ahova én is, így engedtem a sürgetésnek (1p volt indulásig) és felszálltam.
Valóban hipergyorsan és megállás nékül vitt be. A kalauz rajtam kívűl szinte mindenkinek a jegyével kötekedett, én örültem, h. megúsztam.

Érkezéskor klasszikus fejállomás csarnokba szálltunk ki, és egy dolog zavart, hogy ahogy a repülőtől a Picadilly Station-ig mentem, egyre koszosabb volt minden.
A reptéri infopultnál kapott térképpel sec-perc alatt meglett a szállodám, de addig hihetetlen mennyi szeméten kellett átbotorkálnom.

A Gardens Hotel-ben volt a foglalásom, minden OK is volt. A Hotel kb annak az átlaga, amilyen visszajelzéseket olvastam róla (volt aki szerint borzasztó, mert zajos és koszos, volt aki szerint kedves személyzet és tündéri kicsi szálloda ez).
Az igazság a kettő átlaga: tényleg kedvesek, és tényleg kissé elavult (nincs légkondi, az ablak alig nyílik, a fürdőben bent van a WC, a mosdó, meg a kád, de a vendég már nem fér be a befelé-nyíló ajtó mellett stb.)

Elmaradt dolgaimat inztézendő, és netes Manchester könyvet beszerzendő leültem a géphez, majd a levegőtlen meleg miatt letusoltam, és ledőltem pihenni.

Felkeléskor hátamra vettem a várost, és részben térkép szerint, részben fejből tettem egy hatalmas kört. Útközben gyorsbüféztem, és bevásároltam.

Az első benyomásom elég vegyes Manchesterről: én még ilyen koszos várost sosem láttam. Budapest legmocskosabb helye is üde sziget ehhez képest (tehát igaza volt a német fiúnak, Magyarország tényleg szép:-). Néha az volt az érzésem, hogy "városi komposztálást" alkalmaznak, azaz megvárják míg a szemét az utcán lebomlik.
Tény, hogy szemetes nem tegnap járt körbe, mert még a rendben kirakodt zsákokból is hegyek álltak. Még Isztambul a maga balkánias törökségével is tisztább volt. Láthatóan eső sem tiztította a várost már vagy féléve.
A hangulata is kettős: a régi angol kastély szerű épületek mellett amorf és kesze-kusza színű épületek is vannak, meg persze csodatoronyházak. A legextrémebb, ahol a ház (Szálloda?) ablakától 60cm-re robognak a vasúti kerekek! (ld foto). Abban is hasonlít Isztambulra, hogy az üres telkek is amorfak a tér mind 3 dimenziójában:

nem szabályos alapterületűek, és (szemét)dimbes-dombosak.
Próbáltam nem a szemétre figyelni, de állandóan beleütközvén nem szabadulhattam tőle: azt gondoltam először, h. biztos nem az angolok, hanem a sok bevándorló az oka ennek, de amikor jólöltözött angol fehér-hölgyek ebbe a mocsokba a földre ülnek a megállóban, akkor kicsit revideáltam előítéleteimet -negatív irányba.
Térkép szerint sok vízfolyása van a városnak, néhányat felkerestem, de mindegyik fekete vízű volt, ám a partjaikon sok-sok vendéglővel. A vízfelszínén pedig Kákalaki Akka leszármazottai kuncsorogtak finomfalatokért.
Furcsa még, h. a villamos peronok 60-70cm magasan vannak (kb mint otthon a metró), ja és a metro-link az a villamos kapcsolatot jelenti.
Felkerestem a holnapi ESAB ülés helyszínét és a konferencia központot is, aztán hazamentem, még a gépen dolgoztam, és mentem lefeküdni.

Pozitívum: elég türelmesek velem a helyiek, ha vissza-vissza kérdezgetek, mit is mondtak :-) Viszont a balos közlekedés nem könnyű még gyalog sem (pláne, h. ritka a gyalogos jelző lámpa).
















Vonat az ablakban és Kákalaki Akka utódai

















2013.07.21. vasárnap

Jól aludtam, reggel pedig lementem reggelit kérni a recepción. Látva az ESAB ülés egésznapos programját nem akartam a véletlenre bízni, úgyhogy Full English breakfast-t kértem potom 8fontért. Megkérdeztem önkiszolgáló-e, mondták igen. Mire begyűjtöttem a mini svédasztalról jópár dolgot, hozták az egy tányér meleg reggelimeet (sonka, virsli, tojás, bab és gomba).
Na így valóban jól laktam, aztán mentem a Hotel Midland-be ahol a Rolls termet kellett keresnem. Elképesztő labirintusokon kellett átjutni, útközben egy kis idős hölgy is csatlakozott aki (bár angol)szintén nehezen találta a termet. A teremben az elnök és a titkár voltak csak bent, pedig már csak 10p volt hátra.
Bemutatkoztam, örültek nekem, és kérdezték ismerem-e Poppe L-t, mert az ő elérhetőségeit keresik. Az igen gyenge lábon álló egyetemi honalpon meg tudtam mutatni (zömmel magyarul) Laci CV-jét, amit nagyon köszöntek. A kis hölgy pedig (ahogy az lenni szokott) az egyik hangadó volt (J.L.) aki az EFB vezetői üléséről számolt be.
Rajtam kívűl mégegy vendég volt egy szlovák srác, aki ismeri az én 2007-es szlovák vendéglátómat. Az ülés elején történelminek nevezte az elnök e szállodát, mert egyrészt itt találkozott Mr Rolls és Mr Roys, és megalapították a Rolls Roys-t, másrészt a bizottság "nagyapja" J.Woody és felelsége is itt találkoztak először :) A szünetben a horvát hölgy is megkeresett, mert neki G.Laci már mesélt rólam. A litván hölgy pedig nem tudom mennyit beszélhet az anyanyelvén, mert hogy mást alig hagyott itt angolul szóhoz jutni, az biztos :-)
Az ülésen sokat töprengtek azon, hogy a következő ECB session-jeibe kiket ajánljanak. Persze akiket ők ismertek, és jó névnek tartottak, hát ilyen magyar nem volt. De nem is csoda, mert az ülés másik nagy napirendi pontja a különböző múltbéli és jövőbeli konferneciák szervezése volt. Itt is mindenki labdába rúgott a magyarokon kívűl (csehek a szlovákokkal, litvánok, horvátok, szlovének hogy csak a KGST tagokat említsem
Amúgy lehetett valami a KGST-ben, mert szünetben így alkottunk egy klikket, és igen hasonló problémákkal küzdünk).
Délben(13ó) kaptunk ebédet, az egyik orosz akkor érkezett. Szép lassan rájöttem, h. J. Woody az egyik tag az ölésen, és én vele 2007-2008 körül leveleztem, nagyon kedves volt. Az ülés végén elköszöntem az elnöktől, ő köszönte P.L. elérhetőségét, és én még javasoltam, h. az ECB programból az Agricultural Biotechnology teljesen hiányzik, azt mondta nyugodtan szólhattam volna, írjam meg ha van még véleményem.

Ezt követően mentünk rgisztrálni, és a posztereket feltenni, majd jött a nyitó előadás, ami tőlünk igen távolálló ám izgalmas terület volt: mesterséges enzim tervezése és előállítása.
A szervezőn kívűl még a polgármester is szólt pár szót, majd mentünk a fogadásra, ahol főleg ital volt meg rezes banda, de a konferencia szervező alkalmazottai is kb spontán koncertet adtak, ami feldobta a hangulatot. Ez a fogadás a Konferencia központ azon részén volt, ami már szomszédos a nagy csarnokkal, az eredetileg központi pályaudvarnak készült épülettel (Manchester Central). Itt még sűrűn biccentgettünk az újdonsült ESAB-os ismerősökkel (pl. emlékeztettem Woody-t levelezésünkre, nagyot mosolygott, és beugrott neki), aztán haza ballagtam. Érdekes, vagy már megszoktam, vagy vasárnap ellenére volt szemétszállítás, mert ma már kevésbbé zavart.















A városháza (tegnap, h. legyen jó kép is :-) és a poszterem ma





















2013.07.22.

Ma van Domi szülinapja, már éjfél után írtam neki. Bálintnak is Facebookon. Reggel szép napos időre ébredtünk. Ma csak Continental Breakfast-t kértem, aztán rendesen bereggeliztem. Útközben a konferenciára rájöttem,tegnap miért volt kevésbbé szemetes minden. Mert másik útvonalon mentem, pont mint ma. Ez az utca a bankéroké, kevésbbé szemetes.

Először ellenőriztem a poszteremet, majd beültem az előadásokra. Egész jól jegyzetelhetőek voltak, de kissé egyhangúak: mindenki mesterséges enzime(ke)t akar csinálni, majd azokat kémiai reakciókban alkalmazni. Sehol egy jó kis fermentáció. A kávészünetben hazaugrottam, mert nem emlékeztem melyik nap lesz ebédidőben workshop: nem ma. Ha már hazamentem, elintéztem pár javítás és reprint nyomtatását a poszteremhez a hotelban. Vicces volt, hogy útközben mindkét irányban megállítottak, h. mi merre van, mintha én idevalósi lennék. Azért az egyiknek tudtam segíteni:-)

A következő etapban rájöttem ismét: nincs új a nap alatt. Egyik előadó, a most divatos és rejtélyes multi-step-enyzm-process (MECP)-ről elmondta, h. az tulajdonképpen konszekutív enzimreakciókat jelent, és ezért az lehet metabolic flux analsysis is. Ekkor jöttem rá, h. az én doktorim már 6évvel ezelőtt is erről szólt (konszekutív enzimreakciókról). Az utolsó elpőadó pedig azt ecsetelte, hogy azért a teljes sejtes biokonverziók is lehetnek előnyösek (becsomagolt, azaz véédett enizm ,újratermelődő katalizátor koenzim regenerálsá stb).

Az ebéd a poszterek között viszonylag flottul zajlott (leszámítva, hogy nem volt hova ülni a tele tányérral), és épp elégséges volt. A poszter szekció nekem ne mvolt túl izgalmas, mert már előző szünetekben végignyargaltam a 400 poszteren, így nyugodtan álltam őrt a sajátomnál. Biztos mindenki azt hitte, hogy nagyon őrzöm azt a posztert, így meg se érdemes nézni, mert egy ázsiai hallgató volt csupán, aki tartósan megállt felette, és még érdekelte is amit mondok róla. A szomszéddal legalább kicsit összehaverkodtunk, meg beszélgettünk (svéd)

Egyszercsak ismerős arc köszön rám (nem tudtam hova tenni) magyarul. Kiderült, hogy a Richterből van, és így egy jót beszélgettünk, akár közös jövőről is. Az utolsó menet 16-18:30 között elég fárasztó volt még hallgatni is, aztán spuri haza dolgozni a ciroklezárás elmaradt dolgain.
A "picike" előadó
















2013.07.23.

Iszonyatos dörrenésre ébredtem reggel 6kor. Szerencsére nem a ház omlott össze (bár recsegő parkettáit és kopogó falait hallgatva ez is megeshetett volna), csak felhőszakadás volt odakint.
Reggel szokás szerint Continental Breakfast (=svédasztal) -re fizettem be, és bereggeliztem. Az eső csak nem állt el, de mennem kellett. Milyen jót tett az eső: sokkal szebb lett a mocskos utca! Lemosta a ragacs foltokat, és összehordta a szemetet kupacokba. Szóval a Jóisten takarít errefelé.
Az első 2 előadást egész jól tudtam követni, bár fényévekre van a mi munkánktól. Szünet után volt egy igen jó előadás, amit a Cirok2 projektben jól fogok tudni hasznosítani, ez igencsak felvillanyozott!Az ebéd ma is a "szokott menetben zajlott", csak nekem volt a szervezőktől egy meghívásom egy bemutatóra. Na ezt sikerült elpasszolni, főleg a sorban állás miatt elkéstem. Ha már így alakult, helyre kell hoznom -gondoltam- és az előadóhoz mentem, adtam egy névjegyet, és kissé zavarodottan elnézést kértem, hogy lemaradtam, valamint megkérdeztem, nem küldené-e át az anyagot. Készségesen eltette a névjegykártyámat (az utolsót), és a lenti standjára irányított.
A standról összeszedett brossúrákból kiderült, hogy ugyanaz a profiljuk, mint nekünk, csak ők abszolút profin az enzimfermentációs vonalra álltak át (de úgy, hogy 6hónapra vállalnak olyat, hogy a megrendelő kitalál egy kémiai reakciót, és 6 hónap múlva kap hozzá enzim mintát!) Az ebéd után a 2 órás poszterszekció következett. Mivel tegnap 2órát álltam fölöslegesen a konferencia főcsapásából kissé kilógó poszteremmel, ma sétáltam (noha a legtöbb poszter már ismerősként köszönt vissza). Eközben rátaláltam a horvát hölgyre (az ESAB ülésről), és a 2órát végigbeszélgettük, ami az én angolságomat erősen próbára tette. Horvátorszgában is ugyanazok a problémák mint nálunk: kevés pénz, nehéz pályázaton nyerni, érdekütközések mert kicsi az ország, lepukkant egyetemi épületek stb.
Miközben a délutáni/esti előadásokra ballagtunk odapillantottam a posztermre, és eltűnt alóla a szállodában nyomtattatott egy db reprint. Lehet, hogy csak egy "mindengyűjtő" műgyűjtő vitte el, de lehet, hogy érdekelt valakit.
Az utolsó előadás után hazamentem, és az emailjeim között várt az ebédnél elpasszolt előadó levele. Megírtam neki, hogy gratulálok, és irigylem, nekünk majdnem van hasonlónk kelet európai szinten, ha netán kapacitás problémával küzdenek, fel tudok ajánlani egy kissé kopott keleteurópai félüzemet. 2perc múlva válaszolt, hogy ha holnap is a konferenciián leszek, keressem meg!Pár email alatt időpontot és helyszínt is egyeztettünk, szóval bízakodó vagyok, bár illúzióim nincsennek.
Este még elmegyek sétálni.

Na mostmár kicsit láttam Manchesterből szépet/kellemest is. A the Gay Village egyetlen kis utcája tényleg hangulatos, bár a kedvencem az Castlefildben a Castle gate, aholis a klasszikus szűk angolcsatornák és a rájuk jellemző keskeny, hosszú lakóhajók láthatóak, háttérben a kissé futurisztikus Merchants Bridge. Hazafelé még megnéztem a Római erőd helyét, az Operát, és találtam egy nyugodt kis eldugodt teret (St Anna's square) a Szt Anna templom és a Királyi színház között.







The Gay Village - Canal street













Castlefield












Az Opera
















2013.07.24.
Ma van Kincsi névnapja! Reggel írtam nekik is egy emailt. A szokásos reggeli után kiöltözve nyargaltam a konferenciára. Az első szünetben fel kerestem a tegnapi fickót, akivel leleveleztem egy találkozót. Sajnos csak az emailben feltett kérdéseimre akart válaszolni, persze kedves volt meg örült (főleg annak, h. mesélhetett a cégükről), de egyrészt van mindenük, másrészt sok angol egyetemmel van együttműködésük, szóval nem találtam fogást rajta (leszámítva pár kérdést, amire nem tudott/akart válaszolni, és a végén ezért elnézés kért).
Eközben kihirdették, hogy a délutáni kirándulásra a buszok az utolsó előadás után beszállásra várnak, ezért hazarohantam átöltözni (mégse öltönybe kelljen kirándulni). Amikor visszaértem, a szlovén hölgy mellé telepedtem le (ESAB), majd láttam megérkezni a horvátokat is. A szekció után irány a csomagolt ebéd, majd a busz. Sajnos sem a szlovén sem a horvát ismerősök nem jöttek a vonatos kirándulásra. A buszon egy francia hölgy mellé ültem le random, hát a raccsoló angoljából nem volt könnyű kihámozni, hogy ő egy délfranciországi illat és aroma cég (saját családé) képviseletében van itt.
Hamar megérkeztünk az East Lancashire Railway Rawtenstall állomására. Valóban gőzös vonat érkezett. Felszállás után az idegenvezetőnk mindenkinek kiosztott egy üveg vonatossört (nem igazi, mert csak 3% alkohol van benne, és ők sem beer-nek, hanem ale-nak hívják). Elmesélte, hogy ez a vonal az Irwell folyó medrében megy végig, 100 éve itt végig pamut üzemek sorakoztak, és elképesztő vonathálózat volt, amit aztán beolvasztottak a II világháború után a British Railway-be, majd a közúti forgalom terjedésével lassan mindent felszámoltak, míg végül az utólsó vonalat is bezárták.
Néhány lelkes helybéli üzletember azonban a '90-es években újraépítette ezt a vonalat, azóta jár rajta a túristáknak ez a normál nyomtűvú gőzös. (vicces, én eddig csak mesekönyvben láttam olyan gőzöst, aminek a hajtókarja csupán összeköti a 3 tengely kerekeit, de nem végződik dugattyúban. Noss angliában ez volt a norma, ugyanis a dugattyúk a kazán alatt a tengelyek között helyezkedtek el, és hajtották meg a főtengelyt, ahonnan az erőátvitel már a kívűlről látható hajtókarokal történt).
Az egész vasút azonban tökéletesen olyan, mint a Thomas és barátai mesében: az állomások design-ja, a víztornyok, a fura angol sorompók, amelyek hol a vasutat zárják le kapuval, hol pedig az utat (de nem felhúzhatóak) stb. A csoportunkat alcsoportokra osztották, és minden megállónál eg-egy alcsoport leszállt. Szerencsére mi az utolsó előrri állomásig mentünk, ahol lehetett ismét ale-t venni és kóstolni. Én a kupéban megismert portugál sráccal azonabn inkább a kisvárosba (Bury) mentünk fel, amelynek 1x1 utcás központja nagyon csinos kis angol városka, meg egy ősi várkastély néhány köve, de más nincs benne.
Visszefelé Ramsbottomban is kiszálltunk, és előbb megvártuk amíg a mozdony vizet és olajat vesz megába, majd elmentünk a helyi sörfőzdébe. Én Asterix és Obeliz emlékére árpasört ittam, a többiek (3holland, egy bajor, és egy portugál) egy-egy Copperplate-plate ale-t ittak. Mivel Marionak (bajor) volt kérdése a főzésről, előjött a bácsi, és megtudván, hogy biotechnológusokkal van dolga, jó sokat mesélt a készítésről (csak sajnos én nem hallottam a hangzavarban).Ezt követően a First Chop Brewering Arm-ban kóstolgattunk (portugál barátommal keresztbe hívtuk meg egymást), majd a "Kos szívében" ittunk újabb kört, és epedve vártuk a vacsorát.
A buszunk értünk jött, és kb 200m-rel arréb kirakott "Eagle & chiled"-nál, ahol a kertben várt a terített vacsora, ami helyi tészta (~lepény), benne vagy hús vagy sajt igény szerint, hozzá krumpli rudacskák és saláta.
Sajnos nem volt két hely már sehol, így portugál barátom (Nanu) egy olyan asztalhoz ült, ahol más magyarok is voltak, én pedig 5 kínai közé!. Többen Singapuriak, egyikük Aacheben PhD-zik (de nem tud németül), kedvesek voltak, kellemesen végigbeszélgettük a vacsit. A tervezettnél korábban hazaértünk.







A fura gőzös













Bury-Castle+Prish church(utóbbiban bent kávézóval)












Szomjas gép
















2013.07.25. Ez az utols nap. Regel minden a szokásos volt. A délelőtti előadások között volt egy igen jó, a többi a szokásos: enzimek kémiai reakciók, enzim újratervezése, jobb kémiai reakciók. Rájöttem azoban valamire: nem (csak) azért vagyok kívűl álló, mert nem értek ehhez, hanem azért mert ez más terület. Én a Fehér Biotechnológiával foglalkozók, ez pedig Zöld kémia. A különbség: mi megújuló alapanyagokból akarunk vegyipari alapanyagot biológiailag előállítani. Ezek a zöld kémiások, pedig a meglévő kémiai szintéziseket enzimekkel helyettesíteni. Azaz az első lépés a White Biotechnology, majd arra épül a Green Chemistry. Ezzel együtt az utóbbit is kellene oktatni az egyetemen, de a biomérnökeink ezt távolról ugatják. Az új Biológiai számításokba pedig valami enzim/gén adatbázis kezelés is kellene. Szóval gondolatébresztő napunk volt.
Ráadásul Poppe tanárúr is előadott.Délután megint 1,5 óra poszter szekció, kezd a könyökömön kijönni. Ezzel együtt, a horvát hölgy meglátogatta a poszterem, majd a szlovák fiú is csatlakozott, aztán körbejártuk mindannyiunkét, és ezzel kb eltelt a poszter szekció (mégegy olaszországi, de Baselből érkezett fiatalember érdeklődött a poszterem, helyesebben a közreműködő cégek iránt).
Az utolsó előtti előadás helyett hazaugrottam átöltözni, majd visszarohantam, és kezdődött a záró ünnepség. 2 év múlva Bécsben lesz. Aztán Budapesten?
A vacsorához buszok vitek minket. Megint figyelmetlen voltam, úgy emlékeztem egy kastélyba, ehelyett egy apátságba (kolostroba).Csuhába öltözött szervezők fogadtak frissítővel, majd körbe jártuk a kerengőt, és az egykori templomban vártak a terített asztalok! Ezúttal -mint ki dolgát jólvégezte- a Richter-BME magyar asztalhoz ültem, a fentmaradó helyekre pedig Szlovák és cseh fiatalok ültek. Vacsora közben néha egy kis történelmi játék is volt, majd "Beatles" koncert (-a templomban) és disco. Éjfélkor indultunk haza.A hotelban a neten böngészve kiderült, hogy az 1986 körül elhagyott templomot nemzetközi összefogással mentették meg, és nyitották újra 2007-ben.






A Monastery in Gordon kívűlről













Belülről












Templomi Beatles koncert