Sorry, this site wasn't found in your selected language. Hence you can see the site in Hungarian. Maybe you can find it in other languages too except your selected language. ?

Kanada, Montreal, 2009.07.17

Reggel 6:50-re jött értem Kistarcsára az "Airspecialist" kisbusza. 7:15-re már Ferihegy 2A-n voltam. Kb 7:45-kor lehetett kezdeni a Bejelentkezést, majd 9:20-ig a tranzitban ültem, amíg a beszállás megkezdődött.

A gépen a stewardes-ek enni-inni valót szolgáltak fel, és szerencsémre lévén szó swiss air járatról, németül, angolul és franciául beszéltek. Én a németet választottam ösztönösen, amely erősen megkopva, de még hangzatosan szól számból. Erre fel figyelt szomszédom és megkérdezte, honnan jöttem. Meglepődött, hogy Budapestről, és innentől szinte végig beszélgettük az igen szép és kellemes, a tervezettnél 15perccel rövidebb utat. Sajnos Zürichben szakadt az eső, de -még mindig a németnek hála- gyorsan az átszállásra találtam. (még várnom is kellett pár percet, mert túl hamar értem oda. Zürichből persze így semmit sem láttam, csak egy szép reklám képet, meg a reptéri földalattit, ami a kapuhoz vitt.

A gépen egy kigyúrt amerikai srác ült mellettem, nem beszélgettünk. Persze a transatlanti gépek úgy fel vannak szerelve szórakoztató eszközökkel, hogy mire az ember a végére érne, meg is érkezik. Így legalább tudtam aludni is. Kb. 2 óránként adtak enni, ami jó volt meg elég is. Inni sűrűbben is lehetett.A leszállás meglehetősen zötyögősre sikerült, a nem kicsi Airbus A300-ast igencsak dobálták a légköri viszonyok, így a sikeres landolás után tapsvihar tört ki a megviselt utasokból. A jobb oldali fülemet igencsak megviselték a légnyomás különbségek, állandóan bedugult, meg recsegett, nagyban korlátozva az amúgy sem túl széleskörű kommunikációs képességeimet.

Még a gépen ki kellett tölteni a Canadai határátlépéshez egy nyilatkozatot (mit viszek, miért jövök, ki vagyok, mennyit leszek stb.), és a földön valóban csak egyszer kérdezték meg, mit akarok (nyilván azért, mert a buisness-personal-study variációk közül én personal-t választottam, ami akármi is lehet.)

A főleg francia (és kisbetűs angol)feliratok ellenére hamar a poggyászokhoz értem, de mire kijött a csomagom a 15:30-as buszt épp le késtem, így félórát vártam a busz megállóban. Erről a buszról tudtam, h. bevisz a központi buszvégállomásra, és hogy ott van metró, de hogy onnan hogy keveredek a szállodámhoz (szintén van metrója)fogalmam sem volt. Angolul meg dumáltam a sofőrrel, hogy ahol ő kitesz, ott várni fogy egy shuttle-bus (én azt hittem ő a shuttle, na mindegy) és az elvisz a szállodához. Erről olvastam is a neten, hogy van ingyen csatlakozás. A buszról leszállván egy erélyes sofőr kérdezte, ki hova megy, majd engem egy arabussal együtt elvitt. Kiszálláskor nem akart lelépni, így adtam neki 1$-t, na akkor lelépett :)

Eztán jött a hideg zuhany, a szálloda recepcióján: mutattam a foglalásomra kapott megerősítő levelüket, a hölgy be is prüntyögte a gépbe, majd kérte a hitelkártyámat. (olvastam, hogy előfordul, hogy a hitelkártyát megterhelik, hogy a szobában és másutt igénybevett különböző szolgáltatásokat fedezzék.) Odaadtam, aztán ijedtten látom, hogy lehúzza az olvasóban, mire fel eszméltem, már az SMS pittyegett a telefonomon: sikertelen terhelés 232.000Ft-tal. Mondom a hölgynek mit csinál, a szobám ki van fizetve. Mire, ő hogy nincs, és nem szoktak előre fizetést vállalni. Elmagyaráztam neki, hogy nekem egy cég fizet, ezért kértem előszámlát, meg is kaptam, az alapjűn átutaltuk, itt az igazolás. Őt az igazolás nem érdekli, mert a pénz nem jött meg. Szólt a kolléganőjének, aki azt mondta, h. mivel a pénz nincs itt, kérnek hétfőre egy nyilatkozatot a cégtől a banki adatokkal, hogy fizetni fognak helyettem, addig meg zárolnak 3 éjszakai költséget a kártyámon, és akkor enyém a szoba. Húztam a szám, de mit tehettem, bele mentem. Újabb SMS, hogy sikertelen, mivel nem volt 3 éjszakányi (140.000)pénz a kártyámon. Megkérdezték, mennyi van, megmondtam kb., ők meg zárolták, és megnyugtattak, hogy nem vették le, csak zárolták. Bár mondtam ,hogy a Biotech konferenciára jöttem ,először még hablatyolt valamit a nő a reggeliről, de végül azt mondta, semmilyen koszt nincs az árban (amíg a fax meg nem jön tutira).

Így aztán beköltöztem, majd rögtön újra lementem a recepcióra, mert a szobai wifi-k egyike sem működött. Lent kaptam kódot, így a recepciós wifire fel tudtam menni, és rögtön emailezni kezdetem a cégnek, és hamarabbi válasz érdekében SMS-t is küldtem. Ezután nyakamba vettem a környéket a Ferihegyen vett Montreal útikönyvemmel (a Keresztapuét otthon hagytam:). Hamar kiderült 1-2 órányi sétával teljes OldMontreált bejárhatom a szálloda mellett. Változatos volt a kép: réginek tűnő épületek és régi valamint új felhőkarcolók váltakoztak templomokkal és a helyenként romos lakóházakkal. A kikötőben is jártam, na az sem volt egy szépség. Este kértem a portán konnektor átalakítót, és kaptam is, de a kamera a laptop és a fényképező igen csak lassan töltődik a 110V-al, így elég szűk keresztmetszet az áram ellátásom.

Megkerestem a Palas de Congreis-t ahol a konferencia lesz, és mellette igen kellemes illatok terjengtek. Betértem így egy étkezdébe, ahol a La Rosé (paradicsomszósz, parmezán) csak 4$ volt. Aztán mikor rendeletem, kérdezték, hogy jó, de milyen tésztára kérem. Meglepődtem, és a felsorolásból a pennét választottam, és az orrom előtt ripsz-ropsz elkészítették a szószt a tésztámhoz. Félliter ásványvízzel és a gratis vajas kiflivel kiegészítve kellemes vacsora volt (végül ~7$-ért). Este még neteztem, majd aludni mentem élvezve a remek amerikai fürdőszoba mérnöki teljesítményeit, mint vízbe pottyantós WC és fejet mosó zuhanycsap.








A gépem Zürichig
















Zürich
















Reptéri vonat beszállás
















Zürich képen :)





















Normandia és La Manche a gépről


























A gépem Montreálig





2009.07.18.

Jól aludtam, így csak fél 9 körül keltem. Lassan sikerült összeszedni magam, így kb 10 óra fele indultam el csöpögő esőben, amely lassacskán alábbhagyott, és a nap kisütött. Újra OldMontreált néztem meg, de mostmár az útikönyv részletes idegenvezetésével. Jól boldogultam és napsütésben szép is volt az Óváros. Kedvencem a Vitorlások-temploma, ahol a kikötőbe érkezők hálaadó gyertyákat gyújtottak. Ennek emlékére a szép kis templomban kishajókra függesztett örökmécsesek lógnak. A Notre Dame-t csak kívülről néztem meg (eddig). Találtam McDonaldsot is, és a kikötőben egy 1800-as évekbeli korabeli vitorlás fregattot, amely győztes küzdelemben vett anno részt.









A fregatt














Látkép az Óvárosról a kikötőből
















A vitorlások temploma
















Délután a Downtown városrészbe indultam a rue University-n. Hamar letértem, mert egy felhőkarcolók között eldugott kupolára azaz templomra lettem figyelmes: Marie Reine du Monte temploma, amelyet a római Szt.Péter bazilika kicsinyítésével terveztek katolikus erőt szimbolizálandó a protestáns negyedbe. A templom közeli tér (Place du Canada) mellett újabb látnivalókat fedeztem fel: Szt György temploma és a Gare Windsor. Előbbi, szokás szerint egy felhőkarcolók övezte klasszikus kis templom, utóbbi a windsori kastélyra hasonlító vasúti fejállomás. Utamat folytatva "plaza" negyedbe értem, ami errefelé étkezéssel egybekötött divatcikk ékszer stb vásárlást jelent, nem úgy mint nálunk, ahol elektronikától virágon könyven át a ruházatig minden van. A plazakat errefelé bankokkal együtt felhőkarcolókba építik, így ebből volt bőven. Az egyik a Hotel társasjáték President Hotel-jára emlékeztetett. Tovább menve a McGill egyetemre jutottam, megnéztem a CH épületét, láthatóan nem süllyed :) Innen mindenféle lezárt (építés alatt) lévő erdei utakon felkapaszkodtam a Mont-Royalra (az itteniek szerint hegy, kb olyan, mint otthon a Gellérthegy), ahonnan pazar kilátás nyílt. Visszafelé már kezdett sötétedni, és az esti élet éledezni. Még néhány templom (és egy Meki) után haza indultam. Úgy döntöttem, hogy a hétfőtől érvényes heti metro és buszbérletet most megveszem, ezért lementem a szálloda előtti (Square Victoria) metróba. Kissé meglepődve láttam, hogy mindenfelé terjengő alagútrendszer van odalent. Miután a bérletet megvettem, földalatt mentem a szálodába.







A Szt.Péter bazilika kicsinyített mása






















Felhőkarcoló plaza


















Felhőkarcoló -Hotel President :)



















Vegyész épület a McGill egyetemen






















Kilátás a Mont-Royalról











Christ Church Cathedral























A szomszédos Hotel Victoria és szélről az én Delta Hotelem


























Underground a Square Victoria alatt





2009.07.19

Éjszaka sokáig böngésztem a kesze-kusza programot, így reggel csak 10:00kor keltem. Az idő megint pocsék, mert azon túl, hogy a felhők miatt minden szürke, még orkán erejű szél is fúj. Úgy tervetem, hogy körül nézek egy plázában, (pl. Eaton), mert 1)reggelizhetek, 2)gyerekeknek nézhetek valamit, 3)amit gyalog meg lehetett nézni, már megnéztem, a metró bérletem pedig holnaptól érvényes. Délután 15:00-tól van regisztráció, de csak 18:00kor a megnyitó, ezért fél 5 fele célszerű lesz odamennem.

újra itt: sikerült meglepit vennem a gyerkőcöknek, pedig csak egyetlen játéküzlet van a 300 bolt között. Ettem is MMMuffinnál, majd hazatértem, mert fáztam. Nem érezvén jól magam pihetem a regisztrációig.16:00óra körül mentem kiöltözve regisztrálni, ahol hamar kiderült, hogy ez a pénz sem érkezett meg, átküldtek másik ablakhoz. Szerencsémre elfogadták a banki igazolást látván, hogy későn, de elindult a pénz. Leírták róla a fontosabb adatokat, majd beregisztráltak. Mivel még 1,5 óra volt a fogadásig, ismét hazamnetem, átnézni a szerzeményeket, amit a regisztrációnál kaptam. Sajnos csak absztraktokat adtak, azt sem CD-n, hanem füzetben, így nagyon kell majd figyelnem. Közben kaptam SMS-t, hogy a hotel pénz ma érkezett meg, de sajnos a recepciós nem látta. Majd reggel a bankszámlás ügyintézővel kell próbálkoznom. Sikerült az otthoniakkal emaileznem, majd mentem a fogadásra: egy kb Syma csarnok méretű óriás teremben voltak asztalok és bárasztalok, valamint néhány terített asztal. Miután szereztem apperitivet, egy amerikai (Tenesse) elkapott, hogy ki vagyok, mi vagyok. Aztán csatlakozott előbb még 2 (Quebeci) kanadai, végül mégegy. Így beszélgettek az asztalnál, ha hozzám szóltak minden oké volt, de különben gyakran fogalmam sem volt, miről beszélnek. Végül távoztak, és egyedül maradtam. De nem sokáig, újabb 2 ült hozzám (Közép Kanadaiak), és velük igazán jól elbeszélgettem, kicsit belejöttem. Annyira, hogy távoztuk után én is körbejértam, és ismét 2 amerikai állított meg, akik végül azt állítotték, hogy milyen jó az angolom. A tortelliniért állva sorba még egy quebecivel beszélgettem, aztán hazajöttem. Holnap kemény a program. Dominak fényképeztem egy iskolabuszt, olyat, amilyet tavaly a Keresztapjáéktól kapott, Öcsémnek meg egy helyi utcai DJ-t biciklik hegyében :)












Iskolabusz


















Utcai DJ bicikliken :)










2007.07.21.

Reggel időben (7:00kor) keltem, mert a 8:45-ös konferencia kezdés előtt reggelit kellett szereznem, és a tegnapi SMS alapján (amely szerint a bank visszajelzett, h. megérkezett az utalás) a recepción egyezkednem kellett a fizetésről. A reggelivel kapcsolatban kitaláltam, hogy ma már "időre megy a játék" alapon nem bolyongok a városban hiába keresvén boltot, hanem lemegyek a szálloda alatti aluljárórendszerbe, ahol a múltkor kávézókat és butikokat láttam. Ez be is jött, a mozgólépcső mellett mindjárt az első üzlet egy bolt féle, ahol némi pékárut, és akciósan "1,5-öt fizet 2-t vihet" (hiába, a válság az akciókat is elérte) almalevet is vettem. E nnek elfogyasztása után jelentkeztem a recepción, mivel tegnap azt mondták, hogy az "accounting"-osok 8-17-ig vannak. Na most megtudtam, h. 9-17ig vannak, de legalább a srác az igazolást (ami már PÉNTEKEN nálam volt) lemásolta, szobaszámot stb. elkérte, és az egészet összekészítette, hogy nekem majd csak érdeklődnöm kelljen (igaz, h. a konf. 6ig tart, de mondjuk a 15p-es szünetben...)

A konferencia központban sokan voltunk. Reggel úgynevezett "Breakout Session"-nel kezdtünk, ami 6 alterületre ("Track") van felosztva. Engem legjobban a Track 3 érdekelt "Renewable chemicals and biobased materials" témakörben. Az első ilyen szekcióban vért verejtékezve (hogy mást ne mondjak) küzdöttem azon, hogy jegyzeteljek, de rendkívűli mértékben zavart, hogy mást hallok és látok (normális előadó ugye nem felolvassa az ábráit, itt ugyan senki sem normális :) de mindenki anyanyelvi szinten beszél angolul).10:15-től lett volna 30p szünetünk, amit a laboros kollégák kb 1órára nyújtottak az én esetemben, mivel odahaza elszállt a Wifijük (APU! Már megint egy áramszünet!!Ez már a 2. routerünk ami áramszünet miatt halt meg...). Végül sikerült levezényelnem a drótos netre való visszaállást skype segítségével (kicsit furán néztek rám ,mert 1)illett volna szekcióülésen lennem, 2) fura nyelven ordibál a computerével, ahonnan szörnyű zajként beszédféle válaszol - kissé rosszul hallottuk egymást).Mire beértem, már csak az utolsó előadót hallgathattam meg, így viszont azt jól értettem (Meglepő témájuk volt: a Lignol cég nem a ellulóz gyártás melléktermékeként, hanem főtermékként lignint állít elő natív formában, és a felhasznélési területhez igazítja). Az újabb szünetben (már nem mertem bekapcsolni a számítógépem :), lementem a kiállító terembe, ahol megakadtam egy standnál: "Biotechnology Made in Germany". Nem állhattam meg, hogy ne köszönjek egy szívélyes "Grüss Gott!"-ot, amire némi meglepetés után persze intenzív reakció lett a válasz: honnan jöttem, miért beszélek németül stb. Végül kiderült, hogy ők keresnek minden ötletet, ami a glicerin hasznosítására szolgál (gyengébbek kedvéért: ebből doktoriztam), úgyhogy névjegy kártyát cseréltümk.

Ezzel azt hittem le is késem a "Pleanry lunch session"-t, de a szerencse nekem kedvezett: egy újabb Syma csarnok méretú teremben két pódium között (egyiken a "szereplők", másikon a technika (hangosítás, kamera)) rengeteg terített 10fős kerekasztal várta az arrajáró éhes biotechnológust. Próbáltam kinézetre olyan embert választani szomszédul, ahol esélyes egy beszélgetés, na ez nem jött össze: a mellettem ülő embernek nagy orgánuma volt artikuláció nélkül, viszont gyorsan beszélt - esélyem sem volt. Szerencsére a másik oldalról hamarosan csatlakozott egy jó pofa öreg amerikai, aki elanekdotázgatott nekik, mellém meg az ő egyik kolléganőjük ült le a Genti (Belgium) egyetemről, aki nagyon szépen beszélt, így vele sikerült normálisan beszélgetni (egyébként metabolic engineeringgel folgalkozik). A desszert környékén ránksötétítettek, és nagy csalódásom következett: a meghirdetett előadók (=Szereplők) nem plenáris előadást tartottak, hanem egy moderátor segítségével arra próbáltak meg válaszolni, hogy How can Industrial Biotechnology Thrieve in the Current Global Economy. A "szereplők" között volt a Natureworks elnöke is, aki a világ legnagyobb politejsav gyártója. Ebből nem sokat értettem. Részben nem is hallottam, részben még edénycsörömpölés volt, és különben is korlátozottan érdekelt így ebben a formában.

Ennek végeztével ismét a kiállító terembe mentem egy pár perc erejéig, és üdvözöltem tegnapi Quebeci kollégámat, akivel a fogadáson beszélgettünk. Az ebédnél elhangzott felhívásnak kissé tétován, de eleget téve, jelentkeztem az önköltséges "DineOut" vacsora programra. Ennek lényege, hogy a szervezők a város különböző éttermeiben lefoglaltak fix helyeket, és amíg volt üres, addig lehette jelentkezni csoporttal vagy egyénileg 45p-es turnusokra. Sokat vaciláltam, míg végül rámkérdeztek mi érdekel, és az előttem heverő étlapon a levesekre böktem. Az emberünk ránézett a névtáblámra, és kis gondolkodás után rávágta: Magyar? Hát persze, hogy leves, jó lesz nyugodtan foglalja le. Így is tettem, 19:00-ra kaptam időpontot a "Chez l'Epicier" nevű vendéglóbe. (A kiválasztásom egyik szempontja -a levesen kívűl- a helyszín volt: A Szt Pál utcában, ami a régi hangulatos főutca.

A délutáni BreakOut Session előtt elrohantam a hotelba, hogy még elcsípjem az accountos figurát, és tisztázzam a pénzügyeket. Na addig jutottunk, hogy ő látja a pénzt, de a kártyám zárolását csak akkor oldja föl, ha kijelenkztem, és levonta az igénybevett szolgáltatásokat. Még vagy 3 módszert javasoltam neki (a 4. csak magamban), minthogy legalább részben szabadítsa fel a kártyám, vagy majd fizetek cash a szolgáltatásokért a kártyát oldaj fel teljesen, vagy oldja fel és csak a szokásos 200$ erejéig zároltasson, de hiába.

A szekció igen jó, és érdekes volt: na persze, németek tartották. A koncepciójuk az volt, hogy a Linde gáz mérnökirodái arra jutottak, hogy bizonyos lépték alatt nem éri meg önálló Biofinomítót létrehozni, hanem a meglévő kőolaj (ill. földgáz) finomítóba kell bele építeni egy biofinomítós részleget(!). Ezt ők meg is csinálták a volt NDK területén. Hamár németek, gondoltam ismét előrukkolok egy német "beköszönéssel", ki is vártam a sorom (és közben koncentráltam, hogy németül mit is akarok mondani, hiszen mindenki angolul beszélt körülöttem, és 1,5óra angol előadás után az én agyam is az angolra hajlott), majd neki láttam. Azzal az ürüggyel fordultam hozzájuk, hogy mi kapcsolatban állunk Magyarországon egy Biofinomító vállalattal, és kellhet a Linde mérnökirodájának elérhetősége. Na sikerült eljutni a névjegykártya cseréig is, de addigra én már annyira nem tudtam, milyen nyelven és mit nyökögök, hogy még arra a kedves megnyilvánulásra, hogy "Akkor még hallunk egymásról" sem tudtam érdemben reagálni. (próbálkoztam az esti vacsora programmal, de hát a sor már követelte Uwe-t, így nem tudtunk részletekbe menni). A szokásos szünet után sor került a délutáni "Plenary General Section"-re, ahol újabb nagy cégek voltak felsorolva, mint DuPont, Novozyme, de már nem bíztam rendes előadásokban. Pedig itt most azok következtek. Többet is értettem belőlük, mint az ebéd utániból, de még így is keveset (a téma: Sustainability Issues in Biofuels Production)

Vacsi előtt hazajöttem a szállóba egy gyors netezés (és átöltözés erejéig), hisz itt még nem volt este 6, de otthon már az éjfél közelgett, és a család aludni ment.

Kb. percre pontosan 19-órakor értem az étteremhez, ahol az egyik pincérrel egy alacsony hölgy vitatkozott a foglalásról. Láthatóan a vele levő férfiak a konferenciáról való, öltönyös, "dögcédulás" fazonok, így nem haboztam, és egyiküket megkérdeztem, hogy a DineOut-ra jöttek-e a konferenciáról. Közben elment a pincér és az alacsony hölgy odafordul hozzám: - Do You speak German? Ijedten, gyorsan, örömmel teli határozottsággal válaszoltam: -Yes. Döbbent csend, majd korrigálok: -Ja. Némi mosoly, de az ügy elakadt, mert 5-ünkből 1 nem beszélt németül, pedig ez lett volna a titkos nyelv, amelyen kibeszélhetjük a pancser pincért. Nos végülis ezúttal (is) szerencsém volt, a társaság a következő képpen alakult:

Az alacsony hölgy régen a Cargilnál dolgozott, és mire kifejlesztett(e)ék a politejsav technológiát, a Cargil eladta (így jött létre a Natureworks), most pedig Biprocess R&D igazgató a Dow AgroSceinces-nél, és Berlini származású. Az egyik vele ott lévő fickó, egy frankfurti kutató (Pichiában és metanol hasznosítókban utazik), a másik fickó (típikus) amerikai (ő nem beszélt németül :), aki egy fiatal cégben biomasszából (nála a glicerin is biomassza, a néni rá is szólt ezért, de ő az amerikai lezserséggel azt mondta, hogy ha glicerin biodízelből származik, akkor az is bio(massza)) állít elő valamit (nem sikerült elcsípnem, mit).

A társasággal lévő 4. emberről lerítt a német származás, pedig elég nemzetközi a pályafutása: Chicagoban tanult Buisness Development-et, most francia ország ban (Párizsban él és dolgozik), felesége orosz, és ő német származású... Egyszercsak nagy összeölelgetés támadt, és egy újabb hölgy érkezett, aki New Yorki, de a cége részben New Zelandi. Ezzel a színes társasággal töltöttem el egy igen kedves vacsorát (inkább kedves mint finom, ezek a franciák minden gazt ízetlenül esznek, se hagyma, se só...Így nem csoda, ha a külföldiek szeretik a magyar konyhát.), miközben mindannyian bemutatkoztunk (Cargilos néni rögtön rájött, hogy a mi 1,3-propándiolunk a Dupont versenytársa - mondtam neki, h. egyszer majd csak az lesz :), beszélgettünk borokról (még Apuéról is), Magyarországról, ki merre járt benne, meg máshol a világban stb. A "nemzetközi" kolléga egyszercsak azt kérdezte, hogy te Áron, és hol tanultál meg így angolul, merre jártál? Mondtam neki, hogy Magyarországon, mivel ez az első angol területű utazásom, alig hitte el, illetve azt mondta, akkor jó tanáraim voltak. Mondtam neki, hogy az 1. tanárom a nagymamám barátnője, aki kb a világháború környékén tanult angolul, majd 40évig oroszt tanított. Szóval kezdem elhinni, hogy tudok angolul beszélni (helyesbítek: ki tudom magam fejezni), kár hogy ilyen gyengén áll rá a fülem, és nehezen értem, amit mások angolul mondanak. Mindenesetre intelligens bólogatásban már jó vagyok, ha elkalandozok, miközben mások angolul beszélnek körülöttem.

Egy vagyont költöttünk, de megérte, hazafelé is együtt jöttünk, Pichiás barátommal beszélgettünk, majd pár lépésnyire a Hotelemtől németül mondtam neki, hogy mostmár beszélhetünk németül, mert nincs mér itt az amerikai kolléga. Megorpant a váltáspom miatt (némiképp csodálkozott), de megörülve édesanyanyelvének belekezdtünk a 89-es események kitárgyalásába. Rövidre kellett fognunk, mert én hazaértem, de holnap majd tart előadást aztán még keressük egymást.

Most megyek szunyálni, mert holnap 7:45-kor "Plenary Breakfast session" lesz, remélem adnak reggelit.












"Ebédszekció"


















Bioetanolos autó















Építészeti kvaccs





















A vacsora étterem










2009.07.21.

A tegnapi beszámolómból kimaradt, hogy milyen körülményes egy francia étteremben a választás étlapról. Kinéztem valamit, amiben úgytűnt sült hús is van, de hamar kiderült, hogy az vegetáriánus fogás. Rendeltem valami mást (lazán csuklóból), erre a pincér olyan kínos kérdéseket tett fel, hogy hogy szeretem jobban, ha így-meg-így készítik el, vagy úgy-meg-úgy? Azt sem tudtam mi van benne, de döntsem el hogy szeretem? Végül az egyik variáció végén (logikusan a 2. variáció végén) egy intelligens Yes-sel pontot tettem a kérdések végére. Amikor kihozták, kiderült, hogy rengeteg zöldség (de mintha türelmetlenek lettek volna, és nem várták meg, amíg beérik a zöldborsó, hüvelyestül felszolgálták), és lazac szerú halrakás volt a tányéron. Leküzdöttem, és lehet, hogy némi hagymával, meg sóval, még finom is lett volna. A dessertnél a néni azt mondta, hogy neki nem esett jól a vacsi (lisztérzékeny), nem kér semmit, de azt hallotta, h. itt a "Club sandwich" nagyon jó, valaki egyen olyat. Más nem vállalta, én ettem. Volt is üdv-rivalgás, és egész jó volt (bár valami zöldséget ebbe is belecsempésztek gondosan a csoki és a vanilia közé).Íme a képek.












Az ismeretlen vacsora
















A Club sandwich





A mai reggel korán kezdődött, mert program szerint már 7:45-kor Plenary Breakfast Session volt. Az ülés hangulatát nagyban emelte, annak svédasztalos reggelije (rántotta, bacon, francia pékáru stb). Kissé álomkóros, jól lakott állapotomból egy névre riadtam fel: John Woody (A horvátországi konferencia után ő érdeklödött a munkám iránt dániából). Az előadó (bár senior oktató, igen fiatal Londoni kutató) beszélt róla, hogy a bemutatott munkában Woody is részt vett. Na felébredtem, és nem voltam rest az előadás után lejattolni a fickót, azzal az ürüggyel, hogy adja át üdvözletem Woodynak. Most egy szekciót kihagytam, mert semmi izgalmas, de már megyek is, mert a következő annál inkább az. Mielőtt a várvavárt borostyánkősavra sor került volna beültem még egy "alga" szekcióra. Érdekes, hogy az algák olaját próbálják üzemanyagnak kinyerni. Ha Magyarországon ennek nincs túlnagy háttere, Anyuékkal be kellene rá adni egy pályázatot: ők vizsgálhatnák a megvilágítást, a fény fajtáját, intenzitását, nekünk meg van üvegreaktorunk. Egy OTKA-t megérne...

Bár a szukcinátot mindenki nagy érdeklődássel várta, gyakorlatilag csak reklám előadás volt, minden konkrétum nélkül. Na persze, állítólag ők a világ elsők, gondolom nem szeretnének egyhamar vetélytársat. Időnként azonban még buták is voltak: Arra a kérdésre, hogy lehet-e mással előállítani, mint colival, a válasz az volt, hogy nem tudják, az élesztő biztos jó opció, vagy: Van-e melléktermék? Nem tudom, talán a kollégáim tudják. Mire egy másik előadó "okosan" közbeszól: Hát gazdasági szempontból az nem előnyös, tehát nem valószínű. Ekkora hülyeséget ember nem hallott még, vagy nagyon jól színészkedtek, vagy managaereket küldtek ide, akik tényleg ilyen ...-ok. Szerencsére én felvettem egy általam kínainak vélt (később láttam, hogy Carlos, inkább spanyol, vagy mexikói)módszerét, és a jegyzeteléshez túl komplikált ábrákat lefotóztam. Így azért remélem lesz hasznos info is otthonra. Ebédnél a tegnapi ebéd "asztal bohóca" bácsi mellé ültem le, és hamarosan mások is csatlakoztak, például a tegnapi vacsi New-Yorki-Újzélandi nője. A bácsival előről kezdtük az ismerkedést, amelynek során ő elmondta, hogy vannak kiadói kapcsolatai. Én megkérdeztem, hova küldene tejsavas cikket (mivel a Katáét a laborból 2x visszadobták), és a bácsi rávágta, hogy Ind.Biotechnology-ba, annak van is magyar a szerkesztő bizottságában, és van is itt a kiállítóteremben standjuk. Ami az ebédet illeti, én az előételnél besokaltam az állandó ízetlen, félig megfőtt zöldségektől, és az előételt javarészt otthagytam. A 2. fogás valami borban sült hús (talán marha) volt édeskés rizzsel(!?). A desszert a szokásos. Mivel ma reggeli is volt, ebéd is volt, és egy rövid éjszaka, az ebéd plenáris ülését a szemem nyitogatásával töltöttem. Ezt követően növények biotechnológiai alkalmazására lettem volna kíváncsi, de annak ellenére, hogy németek tartották pocsék előadásokat hallhattam: 1)akadozva tudtak angolul, abszolút német kiejtéssel, hangsúllyal, és szórenddel, de még szavakkal is (pl.növény=plant=e Pflanze), 2) a témáról 3 előadás után annyi infot kaptunk, hogy a növények többre is érdemesek, mint hogy elhidrolizáljuk őket üzemanyaggá. De hogy akkor mire jók, és ki mire használja még őket ipar szinten, arról hallgatás. Így aztán a vita helyett átmentem a track 4-ra, ahol a vacsora barát német kolléga tartott igen színvonalas előadást, és én épp a koenzimregenerálásnál csöppentem be (nekem is volt a disszertációmban), de hamar vége lett.A következő plenáris előadás sorozatnak volt egy érdekes előadása, amely svájc helyzetét tárgyalta: (a téma a biotech üzlet jövője volt) svájcnak nincs mezőgazdasága, nincs tengere, nincs ipari fája, nincs farmergazdasága, azaz semmije, amiből ipari biotechnológiát csinálhatna. Viszont komoly vörös biotechnológiája van (Roche), persze nem bír energiafüggetlen lenni stb. Ezt követően a kiállító és poszter teremben volt fogadás, amely sajnos nekem nem passzolt, mert szusi meg tengeri bizgentyűk kerültek terítékre. Én becsülettel megkóstoltam, mert nem tudtam mi az, de sürgősen abba is hagytam. Közben a "bohóc bácsi" odaszaladt hozzám egy szóró anyaggal, hogy erre gondolt publikálni. A poszterek rengeteg információt hordoztak számomra. Kiderült, hogy van akinek sikerül C.thermocellumot fermentálni, és esküszik, hogy nagy léptékben is menni fog, mások termotoleráns bacikat szkríneltek, volt aki a butanol előállításával foglalkozott (mondjuk én agyoncsapnám a hallgatóimat egy ilyen poszterrel: 3 db növekedési görbe termékképzés nélkül...), és volt akivel a szukcinát termelő coli metabolizmusról beszélgettem. Az első forduló pont tejsav ügyben volt: hosszan sikerült elbeszélgetni a legnagyobb gyártó új tendenciájáról, amely számomra igencsak új fordulat: élesztőre akarnak áttérni. Volt aki bacival csinál cellulózból etanolt, és az utolsó poszternél váratlan esemény következett: a poszter előtt bámészkodók mögül kidugtam a fejem, hogy lássam ott van e annak gazdája, és egy 50-es férfi ugrott hozzám ezzel: -Ilyet már adtam? én csak lestem, aztán folytatta: magyar származású vagyok. Egy ausztráliai fazon, aki a helyi bioüzemanyagokkal foglalkozik, és jön Sopronba augusztusban, élvezettel használta ezt a nyelvet. Össze is néztek páran körülöttünk, -ő épp beszélt valakikkel. Kellően elfáradva de jó érzéssel jöttem ki, bízom benne, hogy a holnapi butanolos szekcióban is kapok infókat, és akkor nem jöttem hiába. Még eljövetel közben gyűjtöttem repi souvenirt a gyerekeknek, és megkérdeztem, hogy lesz kiadása az itt elhangzottaknak.












Szusi
















A poszter és kiállító szekció




2009.07.22. Mai mottó: "Megcselekedtem, amit megkövetelt a Haza"

Ma nem volt kora reggeli program, csak egy Workshop, így 8:00-ig aludtam. A poszter teremben volt reggeli, és egy Kanadai "vörös biotechnológussal" kezdtem a reggelit, kedélyesen elbeszélgettünk, majd ő elment telefonálni. Hamarosan arra járt a a Cargil poszterese, és rámköszönt, én meginvitáltam, így odaült hozzám. Ott folytattuk ahol tegnap abbahagytuk (ő is járt már olyan kelet-európai körutazáson, amely Budapestet is érintette), és végül kértem tőle névjegyet (ő azt hitte már tegnap adott, így adott szívesen). A névjegye szerint ő a fermentációs fejlesztési vezetője a Cargillnak (a világ lenagyob tejsavgyártójának).

A kellemes reggeli után mentem okulni "biobutanol" területen, amely két okból is érdekesnek ígérkezett: 1) van olyan vállalt feladatunk a laborban, hogy ezzel foglalkozzunk, 2) az első előadó és moderátor egy jelentős kutató, aki sokat dolgozott az én (glicerin enzimes) területemen, és rengeteg cikkét olvastam. Az előadások jók voltak, pont olyanok, mint ami nekem kellett. Utána persze sorba álltam P.S.-nél, hogy elmondjam mennyire örülök, hogy személyesen is megismerhetem, mivel a munkásságát már (részben) ismerem. Ettől boldog volt, és hívott, hogy a következő ilyen rendezvényen Torontóban 1,3-propándiolról fog beszélni. Sajnos ő is én is kifogytunk a névjegykártyákból, de felírta nekem az email címét, Andi még jó hasznát veheti a phd-ja során.

Most már tét nélkül hallgatózhatok, mert Laci, Kata, Andi, Zsolt és a magam tudományos céljainak (úgy érzem) eleget tettem, úgyhogy megyek egy kis "Bioplastics"-ot hallgatni.

Háhá! A végére még Tanárúrnak is jutott egy kis nyalánkság: izoprén platform (C5)? Viszont mostmár teljes a szabadság, ugyanis vége a szakmai rendezvényeknek. Megyek is a városba, kipróbálom a metrózást is.Bár a buszozás viccesebb lenne, mert nagyobb eséllyel kapnám lencsevégre azokat a buszokat, amelyek biodízeles címkével járkálnak, és eddig lemaradtam róluk.

A ma esti városnézés során a metrót is volt szerencsém kipróbálni. Lassan már megszokhatom, hogy itt semmi sem az, mint aminek látszik: a metró nem vasút, hanem közút! Értsd: olyanok a szerelvények, mint a közúti járművek, vagyis gumikerekeken futnak. Mivel azért a gumi kerekek alatt sín is van, fontos, hogy a jármű le ne szaladjon róla, ezért az alagút oldala felé (pontosabban a 3. és 4. sín felé) is kerekekkel rendelkezik. Ettől kissé dodzsem-szerűnek tűnik, ráadásul amikor gyorsít, az ember a Forma-1-en érzi magát a kerekek hangja miatt. Viszont elképesztő a gyorsulása és a lassulása (fékezése) is. Nos ezzel a furcsa járgánnyal (és egy átszállással, figyelem: csipkártyás bérlet(!)) a Parc Jean-Drapeau felé vettem az irányt, amely 2 szigetből áll: a metró a Szt Helén szigetén tesz ki, a másik sziget pedig az Ile Notre Dame (miért is ne még egy Notre Dame a szegény turisták megtévesztésére). Előbbin sétálva rátaláltam a nagy gömbre (itteni nevén Biosphere), amely (mint e szigetek látnivalóinak többsége) az 1967-es világkiállításra készült (ekkor készült el az egyik metró is, amely építése során kitermelt fölből építették a másik szigetet). Kis körsétám alkalmával átruccantam a Passerelle du Cosmos hídon keresztül a másik szigetre, mivel itt rendezik minden évben a Forma-1 Montreáli nagydíjat. Ennek nyomait megörökítettem, majd visszasétáltam, hogy Heléna másik oldaláról panorámát kapjak az Óvárosról. Sajnos az ég még felhős, de már derül. Innen tovametróztam az Olimpiai parkba (1976ban volt itt olimpia), amelynek különlegessége a Montreál Torony, ahova egy szinte függőleges pályájú panoráma sikló visz fel (én lekéstem az utolsót). A közelben van még egy 1912-ben épült, és korabeli berendezésével együtt múzeummá alakított bursoisies kastély (Chateau Dufresne), amelyet kívűlről megnéztem, az olimpiai stadionnal együtt. Ezt követően visszamentem a metróval a Place des Arts-ra Mc-izni (ami inkább McGillhez lett volna közelebb, de hát ennyit kibírok), és vártam a sötétedést, hogy kivilágított Montreált is fényképezhessek. ) 9-körül metróztam újra ki a szigetekre, ahol utcabál volt. Ismét kimentem a Heléna partjaira és tényleg kellemes látvány fogadott (ld alább a képet). Innen visszafelé menet a fák között valami szépen kivilágított építményre figyeltem fel, de csak az Ile Notre dame-nál jöttem rá, hogy mi az: az utikönyv szerint a casino Montreal egy „űrhajó és egy repólőtéri terminál keresztezésére hasonlít”. Lehet benne valami, de ameddig én mentem (idő hijján) inkább egy szépen kivilágított várkastélynak tűnt egy lánchíd túloldalán. Innen már csak hazametróztam, és befejeztem a mai napot.












Biosphere
















Forma-1

















Metró
















és kereke
















Montreál Torony
















Chateau Dufrasene
















Látkép nappal


























Esti Látkép












Casino Montreal