Nous somme desolés. Cette page n'est pas trouvable en votre choisie langue. Pour cela vous pouvez lire cette page en hongrois. C'est possible que vous pouvez trouver cette page en une autre langue aussi excepté votre choisie langue. ?

Olaszország, Salerno, 2015.06.25

A wizzair földi kisbuszát rendeltük meg, ezért annak találkozási pontjára (Deák téri 9-es busz megálló) igyekeztünk be Kistarcsáról.

Parkoló persze a Hősök tere - Oktogon szakaszon egyik oldalon sem volt, ezért visszamentünk az Örsre, ahonnan metróztunk a Deák térre.

Könyen megtaláltuk a megállót, és még egy angolul beszélö lány csatlakozott hamarosan hozzánk, aki Nápolyi születésű, és a rokonaihoz ugrik haza látogaatóba, mert már itt él Mo.-n.

A Terminálon mr ki van írva 20p késés.

Végül egy szép, viszonylag sima út után kb 1ó késéssel érkeztünk meg Nápolyba. Az internetről kiokumlált legolcsóbb buszos fuvart nagy nehezen megtaláltuk (előtte McD. ebéd), véül még a sofőrt is. Itt a sofőr egyesével körbejárta az utasokat és jegyet adott nekünk.

A buszról érzésre szálltunk le az 2. Salerno-i megállónál, majd miután a GPS nem működött, lementünk a tngerpartra kiköttői térképet találni. Sikerült is! Ífgy végül 5ó után értünk a Ave Gratia Hotelbe, amely egy régi kolostor épületből lett kialakítva.

A szállás inkább Hootel, de nagyon készségesek. Ezután vacsoráért mentünk boltba, amit a tengerparton költöttünk el. Visszamenet után a szálláson még dolgoztsam (email-ek és előadás).

2015.06.26.

Ma a szálláson bőséges és változatos büfé reggelit kaptunk (rántotta, joghurt, gyümölcslé, croisant, jam, kávé stb). Ezt követően azt terveztük, hogy megnézzük hol lesz a konferencia, és útközben a kikötőben utánajárunk, hogy lehet Capri szigetére eljutni.

A kikötőbe odaérve rögtön jegyet vettünk (mármint nem lehetett hitelkártyával venni, ezért arról kivettünk EUR-t automatából meglepően olcsón), és vártuk a hajót.

Egy kis lélekvesztő jött (kb 50 személyes), de ikermotoros, úgyhogy szinte repült a hullámokon. Elvitt Amalfi-coast-ra, ahol átszálltunk egy nagyobb gyorskompra. Összesen kb 2 óra alatt értünk Caprira.

Ide kb 5percenknt jön egy hajónyi ember, úgyhogy hatalmas a tömeg, és a forróság. A nap fele kalap kereséssel telt, de eközben (mivel siklóhoz kígyozott a sor) felgyalogoltunk a központba, majd el egy kis ösvényen a sziget végénél lévő lyukas sziklához. Ott a kis hegyi vendéglőben fagyiztunk és frissen facsart narancslevet ittunk, mivel kellően ki voltunk tikkadva.

Ugyanarra mentünk vissza a partra, hogy még tudjunk fürdeni is. Találtunk kabint is a cuccainknak, és a víz kellemes volt, bár nem egy Balaton: iszonyat sós, ami csípi a szemet+óriás kavicsiokon kell állni a parton is a vízben is. Azért jót fürödtünk, majd haza hajóztunk ezúttal átszállás nélkül.

Salernoban még elmentünk megkeresni a világvégi hotelt a konferenciával, majd engedtünk a kissé tolakodó de szívélyes pizzériások egyikének, és pizzát sört, palacsintát/tiramisu-t vacsiztunk. Éjjel fél 4ig írtam az előadásomat (kb mint otthon), mivel a progrma szerint ütközik a Pompei kirándulással, ezért át fogom rakatni, csak nehogy rögtön sorra is kerüljek.












Capri utcái















Papagáj















Kertek















A lyukas szikla






































































































































2015.06.27.

A mai reggeli ugyanolyan kellemes volt, mint tegnap (rántotta helyett tükörtojással), aztán gyalog nekivágtam a kb 2,5km-nek a konferenciáig. Kissé meleg volt még nyári öltönyben is, pláne a laptopot cipelve, amin minden fontos igazolás rajta volt (pl. befizetések stb.)

A regisztációs pult (már?) zárva volt, mondván, majd a plenáris előadások után kinyit.

A megnyitó érdekes volt, elmesélték az itteni egyetem legendáját ami kb a 9. századra nyúlik vissza, illetve a szervezők a görög-római közös gyökerekrről elmélkedtek.

Mivel itt sok konferencia van egyszerre, nem szabadott meglepődni azon, hogy a plenárisok közül kettő is alkalmazott matematika és fizikai témájú volt, de legalább az egyik a Reynoldszámról is szólt.

A liftben összebarátkoztam egy ázsiai kinézetű proffal, aki kanadában és Svédországban élt, előbbiből jött most is. Meséltem neki Montreáli utamról. Hamar kiderült, h. ő valami fejes lehet, mert sokan szivélyesen üdvözölték, hát a holnapi plenárisok egyike.

Vele küzdöttem meg a szünetben a jó regisztrációs számért (kínjukban ezzel oszlatták a tömeget), és mentem büfézni. A regisztrációm kissé felemásra sikerült: nem kaptam Proceedinget, se 2 vacsora jegyet, se kirándulás jegyet.

Bementem szünet után az EG'15 (Environmental and Geoscience) következő szekciójáb,ahol 1ó késéssel még nem volt csak 4 ember (ebből 1 az elnök). Kiderült, h. a 10 előadásból csak 3 lesz megtartva. Ezeket meghallgatva (sőt kérdést is tettem fel Mit veszthetek alapon?), hamar végeztünk, így mentem a regisztrációt rendbe tenni.

Mivel az én anyagoom kiemelt, azaz rögtön a netes újságban megjelent, nincs benne és nem is kapok Proceeding-et. A végén csak attak egyet. Kaptam vacsi jegyet is egyet, majd mindkettőnket felírtak a kirándulésa. Ekkor betoppan 12 indonéz, akiket be kellett regisztrálni, így vártam.

Iszonyat adminisztráció után végre sorra kerültem az alkalmazott fizikus főszervezőnél, aki ráírta a vacsi jegyemre hogy "Double ticket" és azt ajánlotta kérjem át magam másik szekcióba ma vagy holnap. Sikerült a holnapot megoldani, így minden a helyére került: az előadásom egy jobban passzoló szekcióba került (igaz a kiírt programon nem tudnak változtatni), és vacsi és Pompei is meg lesz.

Hazamentem a szállásra, majd elmentünk a Salerno-i egyetemet megnézni, de annak csak szörnyen lepukkant hátulját láttuk. Este bevásárlás, pizzéria és tengerparti séta, majd készülés a holnapi előadásra.


2015.06.28.

A mai reggeli is a szokott módon folyt le, majd siettem a konferenciára, ahol a káosz tovább folytatódott: a 3 terem plenáris előadásait a kis létszámú hallgatóság meg nem osztása érdekében egy terembe vonták össze, ami rövidebb előadásokat és jelentős csúszást okozott.

Így nem csoda, h. a következő 10 előadásos 2órára tervezett szekció akkora csúszásba került, hogy engem mint +1 előadást tovább pakoltak onnan egy 15-17h közötti szekció végére. Szerencsére ott hiányzott pár előadó, így ott nem volt végül csúszás.

Este 5kor kerültem sorra 8órányi előadás hallgatás után (javarészt angolul nem tudó indonézek makogása volt) igen bénán adtam én is elő, de nem lógtam ki a sorból (az egyik elnökünk pl. a leadott cikkét olvasta fel papírból, miközben annak ábráit kivetítve mutogatta).

Még volt időm hazarohanni, majd átöltözve mentünk vissza a Bankettre gyalog, mivel a busz menetrendet és tarifát nem sikerült olasz tolmácsommal sem feldolgoznunk.

A vacsora helyszínét ismét alig találtuk, mert más volt a program szerinti hely neve és a teremre kiírt név, de végül leültünk egy "mediterrán" asztalhoz: 1 olasz pár+1görög pár+2spanyol és egy román kollégához. Jókat derültünk szervezetlenséget, majd kaptunk előételt és gitár+lant kísérettel táncosnőt, akik helyi tradicionális számokat adtak elő.

Ám egyszercsak a fő szervező (szófiai egyetem matematika professzora, Salerno-i vendégprofesszor aki amúgy görög) elragadta a gitárt és (nem rossz) magán számokba kezdett, elég nagy sikerrel.

11h körül jöttünk el, és sikerült elkerülnünk a porciózáskor a tenger gyümölcseit is :-)


2015.06.29.

A tegnapi hosszúra nyúlt bankett után, ma nem bírtunk korán kelni. Ráadásul ha elmegyek a konferenciára (kb 40p oda, majd 40p haza átöltözni és 40p odamenni a buszhoz) nagy időveszteség lett volna, ezért inkább az elektronius munkavégzés mellett döntöttem reggeli után.

1óra körül elindultunk a Llyods Baia Hotelhez, ahonnan a buszunk indult. Ott összetalálkoztunk a BME-s kollégával, majd társelnökével, és lassan gyülekeztünk. A busszal hamar Pompeibe értünk, ahol leszállva baseball sapkákat és 0,5L vizet kaptunk.

A romvárosban új idegenvezetőt kaptunk, aki igen jól érthetően avatott be az ókoi világ és Pompei életébe. Az amfiteátrumnál (=2 teátrum, mivel a görög színház félkör alakú volt) megtudtuk, hogy pompeit nem a rómaiak alappították, hanem egy helyi népcsoport, akiknek a temetkezési szertatrása volt a halott tiszteletéére rendezett viadal, amiből a rómaiak a gladiátor játékokat kialakították.

Pompei előbb adófizető baráti állama volt Rómának, és csak pár évvel/évtizeddel a vulkán kitörés előtt lett római várossá. Viszont az amfiteátruma régebbi, mint a Római Colosseum, és ritkán használták állatok viadalára, mivel provinciális város volt, valamint a gladiátor érték volt, ritkán ölték meg a filmeből ismert kegyetlenségből.

A ftball huligaizmus is több mint 2000éves: Pompei és egyik szomszédos város gladiátorainak versenye körül akkora szurkolói összecsapás alakult ki, h. többen meghaltak, ezért kb 10 évre betiltották a játékokat itt, s csak egy járvány okozta letrgia feloldására engedélyezték újra.

Az amfiteártumban vannak a kiöntött szenvedő emberek szobrai, egyik másiknak a csontjai is a kiöntött figurában látszódnak. Meg tudtuk, mi volt a különbség Herculánium és Pompei között: előbbit nemcsak gáz és hamu, hanem láva is elöntötte, így a kevés megtalált (~300) ember maradványai a hőguta és felforrt agy nyomait mutatták, míg pompeiben több perces fuldoklásos haláltusa után haltak meg az ott lakók.

A váro 1/3-a még mindig föld alatt van, és ninics kiásva. A feltárásokat a 18.szd-ban kezdték rablás jelleggel: márványszobrokat, freskókat szedtek le nagy mennyiségben.

Kiderült, hogy a kitörés előtt 10-15évvel egy nagy földrengésben sok ház megsérült, és a kitöréskor ezek épppen felújítás alatt álltak: a korábbi vulkáni köves nagy tmbök helyett téglával kezdték felújítani őket.

Azt is meg tudtuk, h. a Vezúv 2-3000m magas volt a kitörés előtt, és a hegy fele eltűnt a kráterben, csak a másik fele maradt meg, illetve azóta egy új kráter adja a jelenlegi csúcsot, ami valójában kettős csúcs.

Láttunk egy tipikus római házat: az utca felé a főbejáraton át az Artriumba lehetett jutni (ahol gyakran a családi széfet is kitették, h. mindenki lássa meniy pénze =hatalma van a családnak), amely egy felül kissé nyitott (esőgyűjtő, esőbevezető) alul középen ciszternát rejtő aula volt a kliensek (=intézők) számára, akik itt kapták meg a hááz urától napi intézni valójukat.

Innen balra jobbra ablaktalan hálófülkék voltak, hogy a zajos utcai fronttól távol pihenjenek, és hátrafelé pedig a kert, konyha, fürdő és más privát helyiségek voltak. A Főbejárat kétoldalán pedig a háztulaj boltjai voltak (a boltokat a régészek általában onnan ismerik fel, h. az utca felőli küszöbben egy vályat van, amelyet a boltot bezáró fa tolóajtó használt. A boltok előtt általában a járda szegélyben

néhány lyuk volt található a lovak kikötésére. Az utca szinteje pedig lejjebb volt a járdánál, hogy a mindneféle vizeket elvezesse, eezért átkelni csak sziklákon (="zebra") lehetett.

Láttuk a fürdőt, ahol az alacsonyabb és magasabb néposztályok találkozhattak. A Női részlegen csak melegvizes, a férfi részlegen meleg és hideg vizes medence is volt. Előbbit megemelt padozatba áramoltatott forró levegővel oldották meg.

Megtudtuk, hogy a város falai vakoltak voltak, és felirattal teliek, amelyek az évenkénti választások propaganda eszközei voltak "A szomszédom egy jó pék, jó politikus lesz, szavazz rá!".

A főutca a Fórumig ért, ahol le kellett szállni, és gyalog lehetett csak belépni. Itt található a Nagy templom (benne Jupiter fejszobra), mellette balra a zöldség piac, másik oldalon az étel piac. A templommal szemben a város hivatal, mellette a bírósági és piac épület a börtönnel.

A Fórum márvvány lapjait és szobrait valószínűleg még a rómaiak kezdték elhordani az újra betelepüléskor, sok szonornak csak a fejét cserélték le.

Utolsónak a pékek házát néztük meg, ahol egymáson forgó kúpok között őrőlték a gabonát az állati vagy rabszolga erővel, és kemencében a tulajdonos pecsétgyűrűjének lenyomatával sültek a kenyerek még a vulkán kitöréskor is.

Szó volt még a "gyorséttermekről" is, hiszen a polgároknak reggel az üzlettel kellett foglalkozni, nem értek rá reggelizni,hanem a Fórumfelé rohanva kértek egy kagylót amit elszopogattak útközben (a leletek során az emberi maradványokban magas Sr tartalmat mértek, ami a kagyló fogyasztás miatt volt.

Errefelé a sertés, bárány marha húsok ritkaság számba mentek, helyette szárnyast és kagylót ettek.)

És persze a piros lámpás negyedet és házat is megtekintettük.

A buszhoz 7-tel kevesebben érkeztünk, épp a főszervező bolgár-görög profot vesztettük el családostul, megy jópár magyart. kisebb nagyobb forgolódást végeztünk a busszal, mire megtaláltuk őket, majd békében visszaértünk Salernoba, és elmentünk sétálni, majd a kedvenc pizzázónkba vacsorázni.