A honlap egyetlen intézménynek sem hivatalos oldala. Bővebben az impresszumban... > Események > 2005–2006 > Erdély, 2006. VIII. 3-14. <előző | következő>

Erdélyország 2006

Immáron kilencedik alkalommal vett részt a "Székelyföld-Magyarigen" hívószavakkal meghirdetett erdélyi körúton a Baár-Madas maroknyi csapata augusztus 3-14. között. A tíz nap alatt temérdek kalandban volt részünk az erdélyi magyarság és kísérőnk, Papp István tanár úr jóvoltából.

Még alig pitymallott, de mi már lelkesen útra keltünk, és első úticélunk Magyarigen volt. Út- közben pihenésképpen megtekintettük a Gyulai várat, majd továbbindulva kora este érkeztük meg vendéglátónkhoz, Gudor Botondhoz, az ottani lelkipásztorhoz és családjához. Az aprócska Évike és nővére, Noémi egyből vacsorázni hívtak minket, és mondanom sem kell, nem tudtunk ellenállni a hívogató illatoknak.

A következő napon fényképezkedtünk a nagyszebeni Hazugok hídján, orgonáltunk Nagydisznód templomának orgonáján és meghódítottuk a kelneki várat. Ekkor még nem tudtuk, mi vár ránk másnap. Halált megvető bátorsággal másztuk meg a Kecskekő meredező szikláit, de mikor felértünk, lenyűgözve néztük a gyönyörű kilátást. Mikor visszaértünk szállásunkra, a kis Noémi még a templom tornyába is felkísért minket, s néha aggódva szólt, vigyázzunk magunkra. A harmadik napon szomorú szívvel, ámde bizakodva indultunk tovább.

Útközben több helyen is megálltunk. Szomorúan vettük tudomásul, hogy az egykor pompás Bethlen-kastély ma milyen romos, de még így is elénk vetítette régi méltóságát a bethlenszentmiklósi ódon épület. Ezzel szemben a küküllővári kastély jó állapotú, de magántulajdonban van, így nem nézhettük meg közelről. Magyarkirályfalván pompás lakomát készítettek nekünk Ernő bácsiék, azaz a helyi református gyülekezet. Megdöbbentő volt az a szeretet, amellyel vártak minket, s szinte a lehetetlennel próbálkoztunk, mikor az elválásra került a sor. De így van ez, ha menni kell, hát menni kell. Már sötét volt, mire elértük második szálláshelyünket, Szentegyházasfalut. Házigazdáink, Haáz Sándor és Enci koma a tőlük megszokott jókedvvel fogadták beköszönő nótánkat:

„Mennyből jöttünk ti hozzátok,
Tudjuk, hogy van pályinkátok,
Azt is tudjuk sajnáljátok,
Mégis mézesen adjátok!”

Másnap már kipihenten ébredve kenuzni mentünk a zetelaki víztározóra, ahol szembe széllel és a hirtelen alakult kvartettek nem mindig harmonikus együttműködésével kellett megküzdenünk. Ekkor is, mint addig mindig, a nóta hangja segített a teljes jókedv visszaállításában. Kenuzás után levezetésképpen íjászkodtunk a parton, több-kevesebb sikerrel, de hatalmas lelkesedéssel. Akinek nem annyira ment, másnap bizonyíthatta kitartását az egész napos, egyesek számára a végére már szinte idegölő ládikafestésben, a kirándulás fénypontján. Mindenki lázasan festett, rajzolt, tervezett, de az eredmény önmagáért beszélt. Büszkén mutogattuk egymásnak, mit alkottunk, majd teljesen kimerülve tértünk nyugovóra a szép holnap reményében. Szép is lett. Láttunk a híres Körösi-Csoma Sándor szobrát szülőfalujában, ittunk a Pokolsárból, tisztelegtünk II.Rákóczi Ferenc főkamarása, Mikes Kelemen emlékének Zágonban, és megcsodáltuk a kazettás mennyezeteket, Gelencén, Zabolán és Kovásznán. Este pedig meghallgattuk a Gyermek Filharmónia főpróbáját a Múzeum szálló alatti művelődési házban. De másnap tovább kellett indulnunk Kalotaszentkirályra. Utunk során néhányan gazdagabbak lettünk egy-egy székely inggel, blúzzal, a körösfői vásárban.

Utolsó nagy túránk az 1800 méter magas Vigyázóra vezetett. A lelkesedés egészen sokáig tartott, bár útközben sokszor lankadtuk le, mindig volt valaki aki bíztatott és segített, ha kellett. Így mindeki épségben felért a tetőre és elfogyasztottuk íncsiklandozó vagy esetenként hitványnak nevezhető szendvicseinket. Majd jóllakottan indultunk lefele. Hazafelé meglátogattuk Bánffyhunyad templomát. Este pedig egy hatalmas tábortűzzel és jókedvű nótázással tettük föl az amúgy sem jelentéktelen i-re a pontot.

Kicsit szomorkásan, ámde élményekkel tele vettük az irányt otthonunk felé. Miután elhagytuk a magas hegyeket, végleg meg kellett barátkoznunk a gondolattal: jönnek a munkás hétköznapok. Ezek után, már tapasztalatból mondom, aki egyszer részt vesz ezen a túrán, talán soha többé nem tud elszakadni tőle, s szinte élete részévé válik.

Nagy Dóra 10. c

készült: 2006. VIII. 5. 13:24:36
készült: 2006. VIII. 7. 09:16:21
készült: 2006. VIII. 8. 12:08:15
készült: 2006. VIII. 10. 10:33:12


Kányádi Sándor

Nyergestető

A néhai jó öreg Gaál Mózesre,
gyermekkorom regélőjére is emlékezve

Csíkországban, hol az erdők
zöldebbek talán, mint máshol,
ahol ezüst hangú rigók
énekelnek a nagy fákon,
s hol a fenyők olyan mélyen
kapaszkodnak a vén földbe,
kitépni vihar sem tudja
másképpen, csak kettétörve,
van ott a sok nagy hegy között
egy szelíden, szépen hajló,
mint egy nyereg, kit viselne
mesebeli óriás ló.
Úgy is hívják: Nyergestető;
egyik kengyelvasa: Kászon,
a másik meg, az innenső,
itt csillogna Csíkkozmáson.
Nemcsak szép, de híres hely is,
fönn a tetőn a nyeregben
ott zöldellnek a fenyőfák
egész Csíkban a legszebben,
ott eresztik legmélyebbre
gyökerüket a vén törzsek,
nem mozdulnak a viharban,
inkább szálig kettétörnek.
Évszázados az az erdő,
áll azóta rendületlen,
szabadságharcosok vére
lüktet lenn a gyökerekben,
mert temető ez az erdő,
és kopjafa minden szál fa,
itt esett el Gál Sándornak
száznál is több katonája.
Véres harc volt, a patak is
vértől áradt azon reggel.
Támadt a cár és a császár
hatalmas nagy hadsereggel.
De a védők nem rettentek
–alig voltak, ha kétszázan–,
álltak, mint a fenyők, a harc
rettentő vad viharában.
Végül csellel, árulással
délre körülvették őket,
meg nem adta magát székely,
mint a szálfák, kettétörtek.
Elámult az ellenség is
ekkora bátorság láttán,
zászlót hajtva temette el
a hősöket a hegy hátán.
Úgy haltak meg a székelyek,
mind egy szálig, olyan bátran,
mint az a görög háromszáz
Termopüle szorosában.

Nem tud róluk a nagyvilág,
hőstettükről nem beszélnek,
hírük nem őrzi legenda,
dicsőítő harci ének,
csak a sírjukon nőtt fenyők,
fönn a tetőn, a nyeregben,
s azért zöldell az az erdő
egész Csíkban a legszebben.

1965

készült: 2006. VIII. 10. 12:17:02
készült: 2006. VIII. 11. 19:35:25